Szinte minden szülővel előfordult már. Élvezed a nyugodt játékidőt más gyerekekkel és anyukákkal, és akkor hirtelen megszűnik a béke: ordítás, rikoltozás és sírás. Az egyik gyerek megütött egy másikat teljesen váratlanul.
A gyerekek, különösen a kisgyermekek, játék közben gyakran megütik egymást, amitől a szülők stresszessé válnak és közben próbálják kitalálni mi okozta a verekedést, és hogyan békítsék ki a gyerekeket. Na és persze azt, hogy hogyan csillapítsák le a szülői kedélyeket.
Kínos érzés lehet annak a szülőnek lenni, akinek a gyermeke másokat megüt a játszótéren vagy a bölcsiben, óvodában. Ha veletek is megtörtént már ez az eset, netán többször is, akkor kíváncsi lehetsz arra, milyen beavatkozásokkal lehet a legjobban megoldani ezt a problémát.
Másrészt előfordulhat az is, hogy gyermeked hirtelen téged vagy a kistestvérét üti meg egyik pillanatról a másikra, és lehet, hogy a magánéletben szenvedsz, és azon gondolkodsz, hogy vajon mit csinálsz rosszul.
Nyugodj meg! Nem vagy egyedül ezzel az aggodalommal, és akár a te gyermeked, akár más gyermeke verekedős, egyértelmű lépéseket tehetsz a probléma megoldására.
Miért verekednek a kisgyermekek?
1# Tesztelik a határokat
Mint a legtöbb kisgyermekes magatartás (pl. a munkahelyi ruhád összemaszatolása csokis kekszes kézzel vagy a sikoltozás egy bevásárló központ közepén), a verekedésnek is ugyan az a központi célja: az elfogadható határok feszegetése és tesztelése.
Kísérleteznek.
Vajon mi lesz, ha ezt megteszem?
Milyen érzés lehet, ha a dob helyett a kis tesóm fejére csapok a dobverővel?
Mit fog szólni anya, ha rácsapok a kezére, amikor az uzsonnámat készíti?
Ezek, bármilyen bosszantóak, tulajdonképpen a tanulási folyamataiknak a része.
2# Nem alakult ki az önuralmuk
Az egészen kisgyerekek még nem képesek kontrollálni az érzelmeiket, sőt kifejezni sem tudják azokat szavakkal. Mivel nincs önkontrolljuk, mit tesznek? Felhívják magukra a figyelmet. Kézbe vesznek valamit, és ütnek, ha csalódottak, unatkoznak vagy épp ellenkezőleg, ha jókedvük van.
A jó hír az, hogy ezen a területen pozitív fejlődésnek indulnak 3 és 9 éves koruk között a gyerekek (a lányoknál hamarabb elkezdődik ez a fejlődés, mint a fiúknál ezen a területen). A rossz hír pedig az, hogy ez a 3 és 9 év közötti tartomány, amíg leszoknak a verekedésről, elég széles.
3# Nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között
A kisgyermekek néha akkor is erőszakot alkalmaznak, ha mások nem is provokálják őket, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy csak meg akarnak bizonyosodni arról, hogy mi fog történni. A korai gyerekkorban még nincs meg bennük az az erkölcsi iránytű vagy megértés, hogy különbséget tegyenek jó és rossz dolog között.
Kutatások során ezt vizsgálták is 11–24 hónapos kisgyermekeknél, és arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb esetben a gyerekek egyáltalán nem szorongtak, amikor másokat megütöttek.
4# Nem tudják, hogyan dolgozzák fel az érzéseiket
Egy másik oka annak, hogy a kisgyermekek verekedéssel hívják fel magukra a figyelmet az, hogy ebben a korban szinte ez az egyetlen eszközük, hogy kezelni tudják a „nagy” érzelmeiket.
Sokszor csalódottnak érzik magukat. De a felnőttekkel ellentétben, akik képesek nyugodtan elmagyarázni egymásnak az érzéseiket, a kisgyermekek gyakran nem rendelkeznek megfelelő nyelvi képességekkel vagy önkontrollal ahhoz, hogy megálljanak, megvizsgálják az adott helyzetet, azt, hogy hogyan érzik magukat benne. Azt meg pláne nem tudják, hogy milyen társadalmilag elfogadható módon reagáljanak.
A kisgyermekek gyakran csak akarnak valamit, vagy dühösek, ha úgy érzik, hogy barátjuk valamilyen módon megbántotta őket. Legyünk őszinték. Ha valaki szétrombolja az egy órán át gondosan készített homokvárat, akkor jogos az a felháborodás.
Mit tehetsz, ha verekedős gyereked van?
Szerencsére a verekedés nem szimplán egy elkerülhetetlen életkori szakasz, amellyel meg kell küzdened szülőként. Léteznek konkrét lépések, amelyekkel megelőzhető a verekedés, amivel kontrollálhatod és irányíthatod a verekedős gyermekedet.
Bár az alábbi lehetőségek mindegyike nem működik minden gyereknél, te, mint szülő, meg fogod tudni tapasztalás alapján ítélni, hogy melyik lesz a számotokra ideális módszer. Ne félj több lehetőséget kipróbálni. Előbb-utóbb megtalálod a gyereked irányításához szükséges szelíd és hatékony utat.
1# Tartsd vissza fizikailag
A legtöbb szülő ösztönösen megfogja ilyenkor a gyermekét és visszatartja (már ha a tett közelében tartózkodik). Ha úgy érzed, hogy gyermeked éppen nincs kontroll alatt, vagy ha a fizikai beavatkozásod segít megnyugtatni, a visszatartás egy jó lehetőség lehet a számodra.
A kisgyermek fizikai korlátozása viszont semmilyen módon nem lehet fájdalmas. Inkább olyan legyen, mint egy nyugodt és határozott ölelés, amely megakadályozza őket abban, hogy megüssék magukat, másokat vagy éppenséggel téged.
Amikor paprikás a hangulat, érdemes nyugodtan beszélni gyermekeddel. Magyarázd el neki (ha kell ezerszer), hogy a verekedés nem szép dolog, és nem engedheted meg, hogy megüssön bárkit is. Ha túl vagytok a nehezén, irányítsd a figyelmét valami másra, valami izgalmas dologra, amitől jobb kedvre derül.
Ha gyermeked negatívan reagál a visszatartásra, akkor hatékonyabb lehet a következő lehetőségek valamelyikét mérlegelni.
2# Távolítsd el gyermeked a helyzetből
Mindannyian hallottuk már, talán a saját szüleinktől, vagy a saját szánkból, hogy: „Ha nem hagyod abba, hazamegyünk a játszótérről (vagy be kell menned a szobádba).” Hatékony? Egyeseknek igen, beválik.
A gyermek nyugodt eltávolítása a problémás helyzetből az egyik legjobb megoldás lehet a verekedés problémájának a megoldására. Ha ezt a módszert választod, készülj fel arra, hogy előfordulhat, hogy többször is meg kell ezt ismételned, mire a gyermeked rájön, hogy egyértelmű következménye lesz a viselkedésének, ami egyet jelent azzal, hogy nem tud másokkal játszani, ha verekedik.
Az, hogy hova viszed attól függ, hogy hol vagytok. Az autóban való pár perces ücsörgés hatékony lehet, ha nyilvános helyen vagy más házában vagytok. Ha az otthonotokban tartózkodtok, válassz egy nyugodt és csendes helyet, távol más tevékenységektől, hogy segíts neki az újra fókuszálásban.
Ha nem vagy ott a „tett színhelyén”, mert mondjuk a bölcsődében történt meg a verekedés, érdemes még aznap otthon megbeszélni a dolgot. Az, hogy mennyi időt töltesz ezek mindegyikével, sok tényezőtől függ, beleértve a kisgyermek életkorát, megértési képességét, valamint a türelmét.
3# Beszéljétek át az alternatívákat
Előfordulhat, hogy a gyermekedben fel sem merül, hogy más módszerek is léteznek a csalódottság, a féltékenység, a düh és más érzelmek kezelésére, hacsak ezeket a reakciókat otthon kifejezetten nem tanítottad és modellezted le vele.
Például azt, amikor gyermeked egy barátja elveszi csemetéd kedvenc játékát, mi mást tehet a verekedés helyett? Győződj meg arról, hogy olyan viselkedést modellez, mint a beszélgetés, a távozás vagy a problémák felnőtteknek történő elmondása.
A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy megtanítsuk nekik a lehetőségeiket, de a tanulás időbe telik, és az is, hogy eljussanak a megértéshez szükséges életszakaszukba.
4# Figyelemelterelés
A figyelem elterelése különösen fiatal kisgyermekek esetében hatékony, mert olyankor megfeledkeznek a verekedés kényszeréről. Például egy 1–2 éves gyermekeknek megfoghatjuk a kezét, amellyel megütötték, ezzel rögtön egy gyengéd érintés hatása éri.
Ha ennek ellenére sem sikerül a kedélyeket lecsillapítani, akkor érdemes más tevékenységgel eltereli a figyelmüket a negatív viselkedésről. Fontos azonban odafigyelni arra, hogy a verekedés ne kapjon nagyobb figyelmet, mint ha nem üt.
Ha minden alkalommal egy másik játékra tereled a gyermek figyelmét, akkor akaratlanul is erősíted gyermekedben a verekedési hajlamot. Fontos, hogy reagálj és pozitív megerősítést nyújts minden alkalommal, amikor elcsattan egy pofon, vagy „véletlenül” célba talál egy jól célzott ütés.
5# Nyújts érzelmi támogatást
Ha úgy tűnik, hogy a verekedés az érzelmek rossz kezelésének az eredménye, akkor megpróbálhatod gyermeked életkorának megfelelő módon megtanítani az érzelmi kifejezés további lehetőségeit. Például azt, hogy mit jelentenek a különböző érzelmeket kifejező szavak.
Az, hogy miként magyarázza el egy 5 éves a frusztrációt, sokban különbözhet attól, ahogy egy 2 éves teszi. Ugyanakkor minden korosztály megtanulhat egy olyan párbeszédet megtanulni, amivel kifejezhetik a csalódottságot, a stressz és az egyéb negatív érzéseket.
Sok kisgyereknek csak egy ölelésre és némi érzelmi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy szavak nélkül mondják el, mi bántja őket és megnyugodjanak.
6# Akadályozd meg az ütést, mielőtt megtörténne
Figyeld meg gyermeked viselkedését az ütés előtti pillanatokban. Ahhoz, hogy időben reagálni tudj, ismerned kell azokat a tipikus kiváltó okokat, amik a verekedéshez vezetnek.
Néhány gyermek például csalódott hangokat hallat, szinte úgy, mint egy kutya morgása, míg mások nyafogni kezdenek. Láthatod, hogy gyermeked egy másik gyermekhez közeledik, majd elkezd dühösen szaladni. Ez a jele lehet annak, hogy verekedés van a levegőben
Ezeknek a kiváltó okoknak és viselkedéseknek az azonosításával nagyobb valószínűséggel leszel képes megállítani gyermeked, még mielőtt megtörténne az ütés. Ilyenkor fogd vissza, beszéljétek át a problémát, vagy ha nagyon elharapóznak az indulatok, állítsd félre pár percre.
Ezeket ne tedd, ha verekedős a gyermeked
Ütés vagy verés
Bár a verés továbbra is vitatott téma a szülői körökben világszerte, a kutatások eléggé egyértelműek, hogy ez több kárt okozhat, mint hasznot.
Egy 2017-es tanulmány például megmutatja a verés és a viselkedési problémák összefüggését. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok a gyermekek, akiket szüleik 5 éves korukig veréssel fegyelmeztek, a tanárok szerint 6 évesen sokkal nagyobb mértékben küzdöttek viselkedési problémákkal (visszabeszélés, verekedés, harag, a folyamatban lévő tevékenységeket zavarása), mint akiket soha nem fenekeltek el.
Ezenkívül, ha a pozitív magatartást próbálod modellezni, hogy megakadályozd gyermeked a verekedésben, zavaró lehet számukra, ha te magad is megütöd. Kerüld az erő használatával járó hatalmi harcokat!
Ha gyermeked megpróbálja elhagyni az általad kijelölt nyugi helyet, kerüld a durvaságot. Ehelyett inkább nyugodtan vidd vissza a helyére, magyarázd el, miért van erre szükség, és mondd el pontosan, mikor állhat fel vagy jöhet ki a szobájából, vagy az adott helyről.
Kiabálás és haragtartás
A kisgyermekre sokkal jobb hatással van a nyugodt és határozott hozzáállás. A kiabálás, a büntetés és a haragtartás nem megoldás, sőt, megerősíti őket abban, hogy ez lehet a helyes cselekvés.
Még akkor is, ha a helyzet valóban elkeserítő, a kisgyermek fegyelmezése előtt vegyél egy mély levegőt, nyugodj le, és csak akkor reagálj, ha már higgadtan és szeretetteljesen tudsz a problémával foglalkozni. Amikor fegyelmezel, mutass tekintélyt, de válogasd meg a szavaid, figyelj a testtartásodra, a tekintetedre és a hanghordozásodra. Áradjon belőled a szeretet.
A reakciódat ne más szülők véleményére alapozd
Amikor a gyermekünk nem helyesen viselkedik, nevezetesen verekedik és zavarja mások játékét, akkor szülőként gyakran érezhetünk bűntudatot, szégyent és a többi szülő nyomását. „csinálj már valamit!” Ez van a tekintetükben -jó esetben -, de megeshet, hogy hangot is adnak a nemtetszésüknek. Ez elég frusztráló lehet, főleg, ha még szeretnétek az adott helyre máskor is menni, de ne hagyd, hogy ezek az érzések határozzák meg a reakciódat a verekedő gyerekeddel kapcsolatosan.
Amikor úgy érzed, hogy a környezeted alapján hoznál meggondolatlan döntést, lépj egyet vissza, és a saját nevelési stílusodnak megfelelő lépéseket tegyél. Lehet, hogy ez nem fog másoknak tetszeni, de ez a ti életetek, a te szabályaid szerint éltek.
Tippek a verekedős kisgyerekek kezelésére
Ha lehet, kerüld a „járulékos” tényezőket
Mint a legtöbb negatív gyermeki viselkedésénél, az igazi probléma ebben az esetben sem mindig maga a viselkedés, hanem az, hogy a gyermek hogyan érzi magát.
Éppen fogzik? Eleget aludt vagy már közeledik az alvási idő? Evett-ivott eleget a nap során, vagy esetleg már nagyon éhes? Nem tetszett neki, hogy nem mentetek be a játékboltba a nagy bevásárlás után és csalódott? Ezek mind hatással lehetnek arra, hogy hogyan kezeli az indulatait. A nyűgös vagy dühös gyerek előbb üt, mint simogat.
Adj lehetőséget a fizikai aktivitásra
Ha valaha is érezted már úgy, hogy nyugtalan gyermekednek csak egy kis mozgásra van szüksége, akkor minden bizonnyal érted az összefüggést a viselkedés és a fizikai aktivitás között.
Tudományosan bizonyított, hogy a felnőttek és a gyerekek egyaránt boldogabbak, egészségesebbek és jobban képesek kontrollálni a viselkedésüket, ha elegendő fizikai aktivitást végeznek. Engedd meg gyermekednek, hogy kimozoghassa vagy kitombolhassa magát. Doboljon, rohangáljon, ugráljon, vagy csináljon bármi mást, ami segít neki levezetni az energiákat.
Gondoskodj arról, hogy mindenki azonos módon reagáljon a verekedésre
Mi van, ha te, szüleid és a bébiszittered mind különböző módon kezelitek a verekedő magatartást? Lehet, hogy a nagymama kineveti ezért a gyereked, és azt mondja: „nem, nem”, és már tovább is lép a problémán, miközben te az elkülönítés módszerét alkalmazod. Az is lehet, hogy a bébiszitter más szóhasználatot használ, mint te, amikor megbeszéli az érzelmeket a gyermekkel.
A legjobb és leghatékonyabb módszer, ha egységes technikát alkalmaztok, ezért beszélgess erről mindenkivel, akinek időnként a gondjára van bízva a gyermeked. Igen, még a bölcsis vagy ovis gondozókkal is. Ha egységes stratégiát folytattok, gyorsabb lesz a megoldás is.
Teljesen normális dolog, ha csalódottnak és tanácstalannak érzed magad, amikor gyermeked megüt valakit, vagy éppen saját magát.
Néha a gyerekek csak kísérleteznek mások viselkedésükre adott reakcióival, időnként pedig csak csalódottak, fáradtak vagy nem hajlandók megosztani a játékaikat másokkal. Te csak maradj mindig nyugodt, tudatos, és legyen terved, amit minden érintett felnőttel meg tudsz osztani.
