A túlzott szülői engedékenység mögött gyakran a saját gyerekkori hiányérzetünk kompenzálása bújik meg. Jó érzés gyermekünknek megadni mindazt, amiben esetleg mi hiányt szenvedtünk kiskorunkban.
A csúcsszuper születésnapi zsúrok, a luxus vakációk, az elektronikai kütyük és a rengeteg játék a felszínen nagyszerűnek tűnik, de a túl sok lehetőség és kiváltság a gyerekeknek hosszú távon igen káros lehet.
A pszichológusok szerint bizonyos esetekben a túlzott szülői engedékenység az elhanyagolás egyik jele. Sokan esnek abba a hibába, hogy azt gondolják, a szeretet „meg lehet vásárolni”, és az engedékenységgel és a bőkezűséggel pótolni lehet a meghitt együttlétet. Az engedékenység azonban sok gyerek számára sajnos egy életen át tartó negatív következményekkel járhat.
A túlzott szülői engedékenység okai
Számos oka van annak, hogy a szülők túlságosan kényeztetik a gyerekeiket. Az egyik leggyakoribb a bűntudat. Sokan annyit dolgoznak, hogy hazaérve már arra sincs erejük, hogy elvégezzék a házimunkát, nem, hogy még játsszanak is a gyerekekkel. Ilyenkor a szülők megpróbálják az engedékenységgel kompenzálni a személyes foglalkozás hiányát. Elnézőek a telefonozás és a gépezés felett, nem kérik számon a gyerekek feladatait, csokikkal és mindenféle jónak vélt dologgal igyekeznek kárpótolni.
Egy másik gyakori ok, amiért a szülők túlságosan kényeztetik a gyermekeiket, az, hogy azt akarják, hogy „boldogok” legyenek.
Ilyenkor gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy nemet mondanának, inkább megadják magukat és hagyják, hogy bármi megtörténjen. „Amit a gyerek kér, azt meg is kapja, hiszen ettől leszek jó szülő.” – gondolják sokan.
Néha a szülők egyszerűen csak nincsenek felkészülve bizonyos viselkedési problémák kezelésére. Nem tudják, hogyan reagáljanak az indulatokra és a dacra. Az élet rövid távú megkönnyítése érdekében tehát nagyon sokat tesznek azért, hogy megússzák gyermekeik fegyelmezését.
Végül pedig néhány szülő be akarja pótolni a rossz gyermekkori tapasztalatait. Az a szülő, aki szegénységben nőtt fel, mindent meg akar adni a gyerekének válogatás nélkül. Akit pedig vasszigorral neveltek, szülőként merőben más irányba mehet el a nevelésben és nem állít fel kereteket a saját gyerekének.
4 jel, hogy túlzásba viszed a szülői engedékenységet
A gyermekek túlzott kényeztetése nem csupán a túl sok ajándékban merül ki. Ez magában foglalhatja azt is, hogy túl sok szabadságot és túl kevés fegyelmezést kapnak.
Ha az alábbi felsorolásban magadra ismersz, akkor vélhetően elkényezteted a gyermeked te is.
1# Olyan dolgokat vagy élményeket adsz, amelyek nem felelnek meg a gyermeked életkorának.
Például:
· Lehetővé teszed egy ötéves gyereknek, hogy lilára fesse a haját.
· Megengeded a kamaszodnak, hogy 18+-os filmet nézzen a tévében.
· Egy alsó tagozatos gyereknek a legújabb és legdrágább mobiltelefont vásárlod meg.
2# A túlzott engedékenység jele az is, ha olyan dolgokat adsz, amik a te, és nem a gyermeked igényeit tükrözik.
Például:
· Anyaként olyan stílusú és divatos ruhákat vásárolsz a lányodnak, mint magadnak, mert úgy gondolod, hogy ez a te saját stílusodat tükrözi.
· Apaként a legtrendibb elektronikai kütyüket veszed meg a fiadnak, így a barátaid, és a fiad barátai is azt gondolhatják, hogy nektek aztán nagyon megy.
· Ha azért vásárolsz meg drága dolgokat a gyerekednek, mert a világ szemében sikeresnek akarsz tűnni.
3# A túlzott engedékenység túl sokat ad és túl keveset vár.
Például:
· Nem várod el a négyévesedtől, hogy használja azokat az egyszerű és profán kifejezéseket, hogy kérem vagy köszönöm.
· Megengeded a tinidnek, hogy korlátlanul gépezzen és elhanyagolja a szobája rendben tartását vagy egyéb kötelességeit.
· Gondolkodás nélkül adsz pénzt tini gyermekednek mozizásra, benzinre, ruhákra vagy bulizásra.
4# A túlzott engedékenységgel megakadályozhatod, hogy gyermeked megtanulja azokat az életismereteket, amikre szüksége van/lesz a való világban.
Például:
· Megkötöd az ötéves lurkód cipőjét, amit gyakorlással ebben a korban már magának is kellene elvégeznie.
· Kikészíted a kisiskolásod ruháját, ne adj ég, még fel is öltözteted.
· Nem hagyod, hogy a szünidőkben a kiskamaszod ételt készítsen magának, pedig ebben a korban már tudnak magukról is gondoskodni.
· Rendszeresen mosol a tinidre, akinek ezt is meg kellene tanulnia, mielőtt önálló életet kezd el élni.
Megtaláltad a listában a gyenge pontod?
Elismerjük, hogy könnyű és jó is kényeztetni a gyerekeket, de fontos felismerni, hogy ez milyen kárt okozhat számukra. Számos kutatás szerint a túlságosan elkényeztetett gyerekek felnőtt korukban gyakran gondolják az alábbiakat:
· Nehéz boldognak lenni, kivéve, ha valaki jól néz ki, intelligens, gazdag és kreatív.
· A boldogság attól függ, hogy a legtöbb ember kedvel-e vagy sem.
· Ha részben kudarcot vallok, az olyan rossz, mint egy teljes kudarc.
· Nem tudom megélni a boldogságot, ha sok jó dolgot elmulasztok az életben.
· Az egyedüllét boldogtalansághoz vezet.
· Ha valaki nem ért egyet velem, az valószínűleg azt jelenti, hogy az illető nem szeret engem.
· A boldogságom jobban függ más emberektől, mint rajtam.
· Ha nem sikerül tökéletesen elvégezni a munkám, akkor emberként is kudarcot vallok.
Ijesztő ugye?
A gyermekeid érdekében inkább hagyd abba a túlzott kényeztetést!
Ezért egészségtelen a túlzott szülői engedékenység!
Íme néhány ok, amiért érdemes kétszer is elgondolkodni azon, hogy mindent megadj gyermekednek, amit csak akar.
Gyermekednek meg kell tanulnia, hogy a legtöbb extra dolog nélkül is lehet élni. Amikor egy gyerek mindent megkap, amit akar, elkezdi azt hinni, hogy nem tud élni a legújabb kütyük nélkül, vagy hogy nem bírja ki, ha nem kapja meg azonnal a legújabb márkás cipőket vagy ruhákat. Fontos tehát, hogy megtanítsd gyermekednek különbséget tenni a kívánságok és az igények között.
Ha mindent, de mindent megadsz, gyermeked könnyen azt hiheti, hogy a boldogság az anyagi javaktól függ. A jóhoz könnyű hozzászokni, de a felnőttek világába kilépve rémisztő lehet a valóság.
Az anyagi javak státusszimbólummá válhatnak azoknak a gyerekeknek, akik úgy gondolják, hogy fontos megmutatni, mennyi mindenük van. Sajnos ez az önértékelésüket károsan befolyásolja.
A túlzott engedékenységgel azt is elérheted, hogy gyermeked nem értékel majd igazán semmit. Nem figyel a dolgaira, nem törődik azzal, hogy eltörik, elhagyja, ezért nem alakul ki benne a felelősségtudat. Ez a képesség viszont nélkülözhetetlen mind gyerek, mind felnőttkorban.
A fegyelem hiánya legtöbbször arra tanítja a gyerekeket, hogy nem kell betartaniuk a szabályokat. Ha pedig nem hajtják végre a szabályokat, azt hiszik, hogy a szabályok nem vonatkoznak rájuk. Különlegesebbnek gondolják ettől magukat, holott mindezzel csak mások ellenszenvét váltják ki, ami miatt komoly gondjaik lehetnek a társasági életükben.
A kutatások azt mutatják, hogy a túlzottan elkényeztetett gyermekek egész életen át tartó problémákkal küzdenek. Felnőttként gyakran krónikus elégedetlenségről számolnak be. Sokan elhíznak, szenvedélybeteggé válnak, vagy folyamatosan túlköltekezik magukat. Boldogtalanabbak és nehezebben birkóznak meg a valósággal.
Vess véget a túlzott engedékenységnek
Ha úgy érzed, túl sokat megengedtél eddig a gyermekednek, vezess be új és pozitív változásokat a családodban. Nem lesz könnyű, de hidd el, megéri felvállalni a káros és egészségtelen magatartás felszámolását.
Amikor elkezdsz nemet mondani, valószínűleg heves ellenkezésbe és dacba ütközöl. Gyermeked valószínűleg bosszút akar majd forralni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy aláássa az erőfeszítéseid. De ha tudatosan és módszeresen változtatsz, megtaníthatod gyermekednek azokat az értékes életismereteket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy felelősségteljes felnőtté váljon.
A szabályok bevezetése természetesen nem jelent egyet azzal, hogy soha ne lepd meg szemed fényét valami kedvességgel, játékkal vagy egy életre szóló élménnyel. A lényeg a mértéken és az értékrenden van.
Kisebb korban könnyebb változtatni, hiszen ilyenkor még „vakon” követik a gyerekek a szüleiket. Játssz gyermekeddel annyit, amennyit csak tudsz. A mesélés, a szerepjátékok, a társasjátékok mind-mind segítenek játékosan megtanítani a normális értékrendet, és közben köztetek is erős és elválaszthatatlan kötelék alakul ki.
Mert játszani jó!
