Ezeket gondold át, mielőtt beszippantana az Internet világa szülőként!
Még mielőtt gyermeked megkapná az első saját mobiltelefonját, jó eséllyel már van online jelenléte, köszönhetően az imádnivaló babafotóknak, amelyeket megosztottál a Facebookon vagy az Instagramon.
Sharenting – a túlposztoló szülői magatartás
Az, amikor a szülők akarva vagy ösztönösen digitális fotóalbumokat készítenek, akár a még meg nem született gyermekeikről is, sharentingnek nevezik. Ezt a magyar nyelvben a legjobban úgy fejezhetjük ki, hogy a szülő túlposztoló magatartást gyakorol. Ebbe a kategóriába beletartozik minden, kezdve az első ultrahangos fotók posztolásától, a babaváró szerelmes portfóliók online megosztásán át, egészen a még meg nem született gyermek email fiókjának létrehozásáig.
A gyermekvárás, és a gyermekek szeretete normális és evidens, és az sem jelent nagy problémát, ha időről időre megosztunk pár kedves pillanatot a családi életünkről. De a túlzott szülői posztolás már túlmutat az elfogadhatón.
A sharenting kifejezés először 2012-ben a Wall Street Journal egy cikkében jelent meg, amikor a túlzott szülői posztolás hatásairól írtak. A cikkben azt fejtegették, milyen káros következményei lehetnek annak, amikor a szülők gondolkodás nélkül tesznek fel a közösségi oldalakra számukra cukinak tűnő tartalmakat a kisebb vagy nagyobb gyerekeikről.
A gyerekpszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy alaposan gondoljuk át az internetes aktivitásunkat szülőként. Amíg kicsi a gyerek, lehet, nem is tud arról, hogy a világhálóra került az első fogának kibújása, a bilizés örömteli pillanatai vagy az első nagy hasalás az új kismotorral. De, amikor nagyobb lesz és közösségbe kerül, ezek a fotók bizony a cikizés középpontjába is helyezhetik. Az első édes babafotók posztolása tehát csak a jéghegy csúcsa.
A sharenting azonban túlmutat a közösségi oldalakon való képek posztolásán. A fogalomba beletartozik az is, ha az intelligens eszközeinkre, például a mobilunk vagy a számítógépünk képernyőjére rögzítünk egy-egy számunkra feledhetetlen, de a gyerek számára kínos képet.
Gondolj csak bele! Ezeket az eszközöket nem csak az otthonodban használod, hanem bárhol, ahol csak megfordulsz, és egy óvatlan pillanatban bárki beleleshet a gyermeked intim zónájába. Egyes szülők odáig is elmennek, hogy a testükre tetoválják gyermekük nevét vagy kiskori arcképét. Ez egy kamasznak például annyira ciki lehet, hogy nem kell azon csodálkozni, ha nem akar majd a szüleivel mutatkozni.
Igen ártalmas lehet az is, ha a szülő különféle adatokat gyűjt gyermekéről, majd azokat megosztja másokkal. Tipikus eset, amikor a gyermeknek valamilyen betegsége van, és a szülő lefotózza mondjuk a foltos, pöttyös vagy tini korban az aknés arcát, majd megosztja az orvosi leleteit, tanácsokat kér másoktól speciális közösségi csoportokban. Murphy törvénye alapján, ami megtörténhet, az meg is történik. Ha egy kamasz tudomására jut egy ilyen „ciki” eset, nem csak a szüleivel való viszonya romlik meg, de hatással lehet az önértékelésére is.
Éppen ezért fontos, hogy minden szülő mérlegeljen, mielőtt a posztolási kényszer hatására azonnal akcióba lendül.
A gyermekek internetes jelenlétének potenciális veszélyei
A gyerekekkel kapcsolatos fényképek vagy információk online megosztásának veszélyei meglehetősen széles problémát vetnek fel.
Különböző vélemények léteznek a gyerekek fotóinak online megosztásának veszélyekről. Például a nyilvánosan megosztott gyermekekről készült fényképeket pedofil személyek is gyűjthetik. De ha csak ez lenne az egyetlen érv az online némaság mellett, akkor soha nem szabadna megosztani egyetlen fényképet sem gyermekről.
Ez pedig láncot tesz azoknak a szülőknek a kezére, akik meg szeretnék osztani a családdal és barátaikkal az örömüket.
A gyerekekkel kapcsolatos információk közösségi médiában történő közzétételének egy másik extrém veszélye a gyermekrablás. A kutatások azonban bebizonyították, hogy az ilyen típusú bűncselekmények alig kapcsolódnak az internetes túlposztoláshoz.
Sokkal valószínűbb az esélye azonban annak, hogy egy kisgyerek saját internetes fiókjait hackerek törik fel azért, hogy privát adatokhoz férjenek hozzá. Itt nem csak a közösségi oldalak fiókjaira kell gondolni, hanem például az online oktatáshoz köthető tanulói felületekre is, amikről olyan adatok is kinyerhetők, mint egy TAJ szám, egy lakcím stb. Volt már példa arra, hogy a világban így kértek banki hitelt egy gyermekre hivatkozva, vagy így hajtottak végre betöréseket.
De itt van az adathalászat, ami a gyerekeket sem kerülik el. Ahogyan a te adataidhoz bárki hozzáférhet, úgy a gyermeked telefonszámát vagy email címét is bárki megszerezheti. Az adatokat eladják, majd a gyerekek egyszer csak értetlenül állnak azzal szemben, hogy idegenek hívogatják őket, vagy keresik fel számukra érdektelen vagy cikinek vélt ajánlatokkal.
A túlposztoló szülői magatartás hatásai a gyerekekre nézve
A gyerekek fotóinak online közzététele pszichológiailag is hatással lehet a gyerekekre – és sajnos túl korai még a pontos következmények megjóslása, hiszen mindez annyira új.
Egy teljesen új, digitális korban élünk, amikor a közösségi médiában felnőtt generáció már gyermekeket vállalnak. Bár a legtöbb szülő fotója ártatlannak tűnhet, fontos megjegyezni, hogy a gyermekek fényképeit beleegyezés nélkül osztják meg a szüleik a közösségi oldalaikon. Igaz, nem lehet pontosan megjósolni a jövőt, azonban komoly aggodalmak vannak a szakemberek között amiatt, hogy a túlzott megosztások később sérthetik a gyerekek magánéletét, önértékelését és ronthatják a szüleikkel való bizalmat.
Egyes tanulmányok szerint a túlzott megosztás olyannyira befolyásolhatja a gyerekek önérzetét, ami identitászavarhoz vezethet. A gyerekek, ahogy nőnek, úgy alakítják ki a saját személyiségüket, amiket természetesen a külső tényezők is nagy mértékben befolyásolnak. Egy kamasz például igyekszik teljesen kitörölni még az emlékeiből is a régi ostoba és huncut dolgokat, amik felnőtt személyiségüktől fényévnyi távolságra vannak.
Ehelyett mit tapasztalnak? A szüleik olyan digitális és mindenki számára elérhető adatmennyiséget osztanak meg róluk, amik akarva akaratlanul hatással vannak a jelenükre és a jövőbeli önértékelésükre.
Képzeld csak el. Szeretnéd, hogy a gyermeked egy kiskori bakijáról készült fotóból mémet készítsenek a „haverok”, és feltegyék minden lehetséges megosztóhelyre, hogy gyermekedből közröhej tárgya váljon? Biztosan megkímélnéd ettől.
Mikor hagyjuk abba a posztolást? Van-e vétójoga egy gyermeknek?
Valójában, amíg a gondozásunk alatt van egy gyermek, nincs olyan meghatározott „varázskor”, amikor egy szülőnek abba kellene hagynia az online posztolást. Ugyanakkor a felelősségteljes és tiszteletteljes szülői magatartás csak előnyére válhat a szülő-gyermek kapcsolatnak.
Minden gyermek másképp érzi magát abban a tekintetben, hogy hogyan érzi magát egy helyzetben. Egy exhibicionista személyiségtípusú gyermek lehet, hogy még büszke is arra, ha sok csodás fotót lát vissza magáról a közösségi oldalakon. Egy visszahúzódóbb és szerényebb gyerek pedig nagy eséllyel nem szeretné, ha 30 fotót osztanál meg a ballagásáról. De lehet, hogy megengedi, hogy egyet kitegyél, ha neked ez annyira fontos.
Sohasem túl korai megkérdezni egy gyermeket, hogy beleegyezik-e abba, ha megosztasz róla fotókat. A gyerekeknek meg kell adni a jogot a döntésre, sőt a vétójogot is, ha valami kínos helyzetbe hozná. Lehet, hogy eszeveszetten jól érezte magát kamaszod a családdal a Disney Landben, de még véletlenül sem szeretné, ha a barátai egy olyan fotót látnának róla a neten, amin épp Mickey Egér lapátfülei mellett pózolgat.
Ha a szülők tiszteletteljes magatartást mutatnak, a gyerekek is együttműködőbbé válnak velük, és rengeteg félreértés, sértődés és érzelmi csalódás kivédhető ezáltal.
Most akkor rendben van a szülői posztolás, vagy sem?
Megeshet, hogy a túlzott szülői posztolásnak rossz a reputációja, de jó is származhat belőle. Elég, ha csak a mostani karantén időszakra gondolunk, amikor a rokonok vagy a barátok csak ilyen formában láthatnak belőlünk valamit. A megosztások ilyenkor a kapcsolattartás egyedüli lehetőségei.
A kisgyerekes szülői élet pedig igen furcsa, szokatlan és egyben magányos is. Sok édesanya azért posztol, hogy sorsközösségre, egy biztató szóra vagy egy jó tanácsra találjon. Egy-egy hozzászólás sokat segíthet ilyenkor abban, hogy a szülő érezze, nincs egyedül a problémájával és van kivel beszélgetnie róla.
Az internetes megosztások ugyanakkor hihetetlenül fontosak lehetnek a különleges körülmények között élő családok számára is. Rengeteg olyan eset van, amikor a közvetített értékek fontosabbak, mint a magánélet. Ilyen a biztonság vagy az egészség ösztönzése. Hihetetlenül virális megosztásokat láthatunk olyan családok megsegítéséről, ahol például fogyatékkal élő gyerekek életminőségének javításáért, vagy egy-egy műtét költségeinek megszerzésére fogunk össze. Ilyenkor a posztolással felhívjuk a figyelmet a segítségre és az összefogásra.
A szülői posztolás tehát nem egyszerű kérdés, de ha tudatosan állunk ehhez is, mint a gyereknevelés egy új részéhez, akkor elkerülhetjük a fent felsorolt veszélyeket.
Amikor gyermekeink kicsik, a telefon kamerájának kattintgatása helyett érdemes a közös játékra és az élmények együttes megélésére koncentrálni. A gyerekek leginkább az élményekre és az érzésekre fognak emlékezni, amiket egy-egy fotóval is felidézhetnek, amit egy erre kijelölt külső winchesteren tárolsz el számukra emlékül.
Játszatok inkább minél többet együtt. Mert játszani jó!
