A szülőket rengeteg stressz éri nap, mint nap, ami az egész családra rányomja a bélyegét. A rohanás, a türelmetlenség, a feszültség, amit a munka-család-magánélet háromszög okoz legrosszabb esetben teljesen felőrölheti az egész családot, és sajnos rossz mintákat ültet el a gyerekek fejében is. Mit tehetünk ez ellen? Mit tehetünk, hogy jobban éljünk, hogy jobban bírjuk a napi kihívásokat, és szeretetteljes belső harmóniában éljünk önmagunkkal és családunkkal?
A szülőket gyakran bátorítják arra, hogy keressenek fel egy kiváló családsegítőt, vagy egy életviteli coachot, ami természetesen remek ötlet. Jó, ha van egy független szem, aki képes objektíven és konstruktívan beszélni veled a problémákról, de ettől függetlenül te magad is megóvhatod magad a mérgező strassz hatásaitól.
Íme 5+1 javaslat, amelyet a legújabb kutatások inspiráltak a szülői stressz kezeléséhez.
1# Minimalizáld a negatív médiát és gondolatokat
A legtöbben természetesnek vesszük, hogy bevett mintákat követünk. Ha például egy gyerek dacos vagy hisztizik, vélhetően a legtöbben stresszesen állnak a helyzethez. Mert ezt látták, ezt tapasztalták. Az is igaz, hogy amikor feszültek vagyunk, érzékenyebbek vagyunk a negatív hírekre és a lehetséges fenyegetettségekre. A médiából rád zúduló nyomasztó híráradat miatt rossz lesz a kedved, eszedbe jutnak régi kellemetlen emlékek, vagy elkezdsz aggódni a jövő miatt.
Ez egy nagyon veszélyes minta, hiszen hited és berögzült szokásaid önmegvalósító jóslatokká válhatnak. Ha a legrosszabbat feltételezed, akkor negatív viselkedést váltasz ki más emberekből is és elindul egy negatív spirál. Nem csak a stressz szinted emelkedik, de aláássa az együttműködő gondolkodást és a problémamegoldás képességét.
Ez pedig az egész környezetednek fájdalmas.
Mit tehetsz? Egyszerű. Kapcsold ki a TV-t, ne pásztázd a netet hírek után kutatva, ne nézz tragédiákról szóló filmeket, durva és erőszakos tartalmakat, és kerüld a lehúzó energiavámpír embereket.
2# Legyél a jó hírek „dílere”
Azt már láthattad, hogy a negatív hírek milyen stresszes választ adnak, de szerencsére ez fordítva is igaz. Jó hangulatot válthatunk ki környezetünkben, ha pozitív tartalmakkal töltjük meg a fejünket.
Tudatosan keresd a kellemes társas interakciókat. Gyönyörködj gyermeked boldog mosolyában, használj ki minden értékes percet a közös játékra és beszélgetésre.
Olvass happy enddel végződő történeteket, idézz fel kellemes emlékeket, vezess hálanaplót, ossz meg vicces mémeket a facebook oldaladon, nevess, vagy csak simogasd meg a kiskutyád.
A pozitív visszacsatolások úgynevezett boldogsághormonokat szabadítanak fel, így a stresszből egy nyugalmi állapotba tudsz elmozdulni.
A kedvesség, a segítő szándék és az összefogás – még akkor is, ha csak a monitoron keresztül érzed szinte idegenek révén – segítenek kikapcsolni a stresszreakciót.
3# Készülj fel a stresszre, hogy segítsd jövőbeli önmagad
Bár fentebb azt javasoltuk, hogy NE nézz erőszakos tartalmakat, ennek ellenére egy-egy sorozatból meríthetsz inspirációkat. Gondolj csak azokra a filmekre, amikben profilozók a pillanat tört része alatt megtalálják a rossz fiúkat. Ők úgymond a modern pszichológia viselkedéstudományi ismereteit alkalmazzák.
De hogyan jön ez a stressz csökkentéséhez?! A kísérletek azt igazolják, hogy az emberek jelentős része meglehetősen rosszul várja a jövőbeli lehetséges kellemetlenségeit. Ez azért van, mert nem készülünk fel rájuk. Ha jóllakottak vagyunk, eszünk be sem fog jutni, mi lesz, ha órákkal később korgó gyomorral kell végig ülni egy szülői értekezletet és utána még elintézni a nagy bevásárlást is.
Egy családi kirándulást tervezve gyakran nem gondolunk bele abba sem, hogy mi történik, ha a gyerek nem tud elaludni a kocsiban, és nyűgös lesz és csak sír.
A legtöbb esetben alábecsüljük a jövőbeli igényeinket és reakcióinkat, ami ismét csak stresszes állapotba juttathat.
Tehát elemezd ki minden alkalommal, mi az, ami biztosan kiborít, és tegyél megfontolt, tudatos előkészületeket, hogy segítsd jövőbeli önmagad. A gyerekek veszekedni fognak egy adott játék miatt? Akkor ne vigyétek magatokkal. A családi összejövetelen egy kellemetlen rokon stresszelni fog? Időben döntsd el, mit fogsz tenni ez ellen. Megbolondít a zaj? Használj füldugót.
4# Adj magadnak több időt a feladatok elvégzésére
Az idő szorítása egy univerzális stresszfaktor, és egyes szülőket különösen nyomaszt, hiszen mindig mindenhol meg szeretnének maximálisan felelni. Kimutatták, hogy az időnyomás leginkább az édesanyákat érinti, főként azokat, akiknek nincs segítségük a hétköznapokban.
Lehet, hogy most azt gondolod, nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy lazíts a gyeplőn és átalakíts a napirended, de egyet vegyél fontolóra. Az idő nyomása miatt kialakult stressz mérgező, ráadásul a legtöbben fel sem tudjuk mérni, mire mennyi idő szükséges, ezért teljesen felesleges is ráfeszülni ezekre a kérdésekre.
A felnőttekkel szemben a gyerekek ráadásul mindent sokkal lassabban csinálnak. Hosszabb a reakciókészségük, lassabb a tanulás, ezért értelem szerint mindent lassabban csinálnak.
Valószínű, hogy sok család profitálna a kiigazított elvárásokból. Ha a reggeli piszmogás megőrjít, keljetek fel korábban! Mindenre lesz idő, és nem kezdődik a nap eleve feszülten.
5# Nézd más szemmel a dolgokat
Sajnos a stresszt nem tudjuk elkerülni, de azért sokat tehetünk, hogyan birkózunk meg vele. Egyes tanulmányok azt igazolják, hogy könnyebben kezeljük a nehéz helyzeteket, ha a nehézségek közepette a jó dolgokra is fókuszálunk.
A mindennapos életben oly divatos „hálanaplók” ebben sokat segíthetnek. Egy nehéz nap után írd jegyezd fel, milyen jó dolgok történtek veled, amiért hálás lehetsz. Ha előtérbe helyezed a kellemes dolgokat, azok erősíthetik a stresszel való megküzdési stratégiákat.
Ugyan ezt a technikát gyermekeden is gyakorolhatod. Kérd meg egy megterhelő nap után, mesélje el, mi jó történt vele. Figyeld meg, mennyi kedves apró részlet fog a felszínre törni, és utána már jelentéktelennek fog tűnni az, ami miatt ment például a hiszti.
A pozitív átértékelés segíthet hát átesni a ló túlsó – és szebb – oldalára. Azok a szülők, akik ezt a hozzáállást választják, kevésbé veszítik el a türelmüket még a leggondterheltebb napokon sem.
Jogosan teheted fel a kérdést, mi a helyzet, ha nincs gyémánt félkrajcár, és még csak jó kilátásokkal sem tudod magad megnyugtatni.
Létezik egy másik kognitív átértékelés, mégpedig, hogy egyszerűen objektíven és a problémától érzelmileg elhatárolódva szemléled a helyzeted. Ez a módszer nem a napsütésre koncentrál, de abban segít, hogy abbahagyjuk a személyes érzelmi reakcióink felszínre törését.
Például. Tedd fel magadnak a kérdést. „Ez a kellemetlen dolog számítani fog 1 hét, 1 hónap, 1 év múlva?” Ha a kérdésre nem a válasz, akkor felesleges rajta aggódni. Az elfogadás, jobban mondva az elengedés megtanulása nem könnyű dolog, de ha sikerül, jóval felszabadultabbá válsz, amiért az egész családod hálás lesz neked.
5+1 Kapcsolódj a problémamegoldó énedhez
Amikor gyermeked valóban „nyomorultul” érzi magát, akkor szülőként teljesen átérzed a fájdalmát. Ösztönösen védelmezni és segíteni akarod. De az ilyen jellegű empátiára gyakran mondják a szakemberek, hogy egy igazi kétélű kard. A szomorúság vagy a fájdalom együttérzése ösztönözhet a segítségre, de át is ragadhat rád. A kettő együtt pedig hatványozottan érvényesül. Nagy valószínűséggel ezért válhatnak a túlérzékeny szülők agresszívvá (kiabál, kiborul, szidalmaz, büntet stb), amikor gyermekeiket hisztisnek vagy kétségbeesettnek látják. A tehetetlenség is okozhat negatív válaszreakciót.
A túlzott aggódás is stresszt okoz, amit az érzések által kiváltott hormonok irányítanak bennünk. Ezek a tudattalan reakciók és hormonális stresszes állapotok alááshatják a gyereknevelést is. Ez persze nem jelenti azt, hogy szülőként jobban járnánk, ha szociopatákká válnánk.
Létezik azonban egy olyan fajta együttérzés, amit kognitív empátiának neveznek, amely magában foglalja egy másik ember perspektívájának szemlélését és annak elképzelését, hogy mitől érezhetné magát jobban. Egy inkább egy tudatos hozzáállás, ami nem váltja ki a stressz választ.
Tipikus eset, amikor a kisgyerek elesik a zebra közepén, megsérül, vérzik a lába, ordít, és nem hajlandó felállni és tovább menni. Anyaként mit tehetsz? Te is kiborulsz, és hallgathatod a körülötted lévő emberek rosszalló megjegyzéseit, vagy magadhoz öleled például gyermeked, és rámutatsz az út túlsó oldalán lévő kiscicára, aki nagyon várja, hogy megsimogassák.
Hidd el, nem kell rosszul érezned magad azért, mert megpróbálod kirángatni gyermeked egy megrekedt szituációból. Az objektív és tudatos jelenlét nem jelent egyet az érzéktelenséggel.
Épp ellenkezőleg, valójában jobban szolgálhatod gyereked, ha gyakoroljátok az önállóságot, a leszakadást, a problémamegoldást.
