Gyerekkorom egyik legjobb emléke a barkochba. Rengetegszer játszottuk, igazi kis unaloműző agytorna volt. Bárhol kivitelezhettük: utazás közben, vonatfütty és zakatolás morajlása mellett. Még mindig előttem van, ahogy néztük a vonatablakból, a gyorsan elúszó tájképet, és szinte hallom a szokásos kérdéseket, amik még mindig itt csengenek a fülemben: tárgy? élőlény? fogalom?
De a strandos emlékek is elevenen élnek bennem. Például amikor mamám szörnyülködve látta elkékült ajkunkat, és azonnal kiparancsolt minket a vízből, ekkor letelepedtünk kockás plédünkre, lángost majszoltunk, és vártuk a napsugarak forró ölelését, de unatkozni egy percet se akartunk, ezért minden időt kihasználtunk a játékra, így ilyenkor is aktívan vívtuk kedvenc fejtörőnket.
A barkochba örök volt számunkra, fülledt nyári estéken a családi vacsora elkészítése alatt, vagy fagyos téli napokon a meleg szobába bekuporodva, forró tea kortyolgatása közben is felejthetetlen volt.
Bármennyien próbálkozhattunk a feladványok megoldásával, de legalább egy játszótárs mindenképp kellett hozzá.
Emlékszem, amikor szüleim esténként takarodót fújtak, eleinte erősen tiltakoztunk, azzal védekezve, hogy még nincs álom a szemünkben, majd később rájöttünk, hogy ilyenkor kezdődik a legjobb esti buli, hamar feltaláltuk magunkat. Testvéremmel sűrűn bevetettük a „gondoltam valamire” nevezetű játékot,visszagondolva remekül elszórakoztunk, hatalmas kacagásokba, máskor heves vitákba fulladt a játék végkimenetele, de végül is célba értünk, mert az álommanó hamar megérkezett, és elkalauzolt az éjszaka piha-puha mezejére. Aztán egyszer csak felnőttünk. De ez nem azt jelenti, hogy már nem játszunk.
Ahogy elteltek az évek, úgy fejlődött a technika, korszerűsödött minden, a játékok is. Úgy érzem, minta valaki felmászott volna egy öreg padlásszobába a régi, nyikorgó falépcsőn, és egy mozdulattal lerántotta volna, a poros leplet az eldugott kis csecsebecsékről, és a csuhébabából, egy szempillantás alatt interaktív baba lett.
Egyik este sétálgattam az üzletek között, és betévedtem a Bűbáj Játékboltba, nézelődtem, majd megdöbbenve vettem észre, egy kutyának, vagy inkább egy vöröses rókának kinéző beszélő állatkát, aki azt mondta nekem: „Igazi gondolatolvasó vagyok!” Ő volt a barkochba tigris, azaz Mágikus Jinn!
Több se kellett, alig vártam, hogy kipróbáljam. Érdekelt valóban bele lát-e a gondolataimba ez kis beszélőmasina, és csoda történt, Mágikus Jinn tényleg megfejtette a találmányt!
Engem annyira lenyűgözött Jinn, hogy nem tudtam a boltban hagyni. Megleptem vele 4 éves unokaöcsémet. Mit ne mondjak, osztatlan sikert arattam. Egyből teszt alá vetettük, aztán már csak azon kaptuk magunkat, hogy lassan 1,5 órája Mágikus Jinn bűvöletében ülünk a szobaközepén, és ő rendületlenül bombáz minket a kérdéseivel. Imádjuk!
Hát kérem szépen, haladunk a korral, a mi időnkben barkochba volt, most Mágikus Jinn van. Én pedig várom az újabb játék őrületet, mert lassan eljön az idő, amikor az ország-város játék is új köntöst kaphat, valamilyen mágikus formában!
Talán ez lesz a következő kedvence családunknak: Igaz vagy Hamis társasjáték
Mágikus Jinn az összes állatfajtát ismeri, több mint 300 állat van betáplálva a memóriájába, egyszerűen megunhatatlan. A játék 3 db AAA ceruzaelemmel működik, az elemek a csomagolás tartozékai. Az orrát megnyomva indíthatjuk el, majd gondolnunk kell egy állatra, Jinn kérdéseket tesz fel, mi „igen”-nel, „nem”-mel, „nem tudom”-mal, vagy „attól függ”-el válaszolhatunk. Igazi felüdülés kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak egyaránt. Alaposan megtornáztatja az apróságok agytekervényeit, fejleszti a képzeletvilágukat, memóriájukat. Gyermekünk Mágikus Jinn-t egyedül is játékba hívhatja, de akár egy népesebb gyerkőccsapat is elmókázhat vele.Mérete körülbelül 10 cm, ezért bárhova magunkkal vihetjük, anya kézitáskájába is elfér. Elképesztő találmány!
Itt tudod megvásárolni: http://webjatekbolt.hu/magikus-jinn-interaktiv-barkochba