Természetes dolog, hogy a kisgyerekek ösztönösen kísérleteznek kisebb-nagyobb hazugságokkal, de a hazugságra való hajlandóságuk nagyban függ a társadalmi környezettől.
Amikor a felnőttek fenyítésekkel vagy büntetésekkel próbálják kontrollálni csemetéiket, a gyerekek nagyobb valószínűséggel próbálják titokban tartani a „vétkeiket”. Ezzel szemben a gyerekek kevésbé füllentenek, ha azt hiszik, hogy a felnőttek értékelik és jutalmazzák az igazmondást.
Vajon mennyire erősek ezek a szülői magatartások, és hogyan befolyásolják a gyerekek viselkedését? Mit tehetünk, hogy a gyerekeket az igazmondásra motiváljuk?
Az igazmondás ára és előnyei
Mindannyian megtapasztaltuk már az érzést. Valamit rosszul csináltunk, és el akarjuk sumákolni. Hazudjunk róla, vagy valljuk be?
A gyerekek, akárcsak a felnőttek, tisztában vannak az igazságmondás előnyeivel és az árával is. De vajon mi befolyásolja őket a legjobban?
A kisgyerekek még könnyen elveszhetnek a morális értékek sokszor értelmezhetetlen világában. „Tényleg örül majd anyu, ha igazat mondok, vagy büntetést kapok, ha kiderül, hogy valami rosszaságot csináltam?” Nem mindig tudják eldönteni, mi a helyes vagy éppen jóra vezető megoldást, és nem tudják kiszámítani a felnőttek gyakran változó hangulatát sem.
„Kukucska” teszt
A gyerekek hazugságainak vagy igazmondásának pszichológiáját régóta tanulmányozzák. A kutatók egy okos és kedves kísérletet találtak ki erre.
A teszt elején a gyermek háttal ül egy felnőttnek, és csak hallgatja a felnőtt hangját és a játék menetét. Nem fordulhat meg, nem nézheti meg a játékot, csak tippelnie kell, miről lehet szó.
Ezt kétszer megismétlik, majd a felnőtt jelzi, hogy egy kis időre elhagyja a szobát. A játékot leteszi a gyerek mögötti asztalra, majd mielőtt kilép az ajtón, megkéri, hogy ne leselkedjen, és jelzi, hogy amikor visszajön, folytatják a játékot.
Amíg a felnőtt nincs jelen, egy rejtett kamera rögzít minden egyes pillanatot, azaz a gyerek viselkedését. Amikor a felnőtt visszamegy a szobába, megkérdi: „Kukucskáltál?”
Egy ilyen helyzetben a legtöbb gyermek nem tud ellenállni. Kukucskálnak. A kísérlet is ezt igazolta: a gyerekek körülbelül kétharmada megfordult és megnézte, mi van az asztalon.
A teszt célja azonban az, hogy kiderüljön, mit csinálnak a gyerekek ezután. Ha megkérdezik tőlük, hogy kukucskáltak-e, bevallják, vagy hazudnak róla? A kísérlet akkor vált még érdekesebbé, amikor azt is megnézték, hogy a felnőtt viselkedése befolyásolta-e gyerekek reakcióját.
Érdekel, hogyan befolyásolta a felnőtt viselkedés a gyermeki füllentést? Olvass tovább!
A felnőtt, miután visszatért a szobába, véletlenszerűen mondott két opciót a gyerekeknek.
a) „Ha megnézted a játékot, bajban leszel.”
b) „Nem számít, ha megnézted, nem lesz semmi baj.”
Aztán a felnőtt szintén véletlenszerűen mond néhány gondolatot a gyereknek, de arra biztatja, hogy igazat mondjon.
Néhányuknak ezt mondták: „Nagyon fontos elmondani az igazat, mert az igazság elmondása a helyes, ha valaki rosszat tett.”
A többi gyermeknek így érveltek: „Ha igazat mondasz, akkor igazán elégedett leszek. Boldog leszek, ha igazat mondasz.”
A gyerekek egy harmadik csoportja nem kapott külön figyelmeztetést az igazmondásra, csak a kukucskálás következményeiről hallottak.
Azoknál a gyerekeknél, akiket korábban figyelmeztettek a „bajokra”, a fenti kiegészítés továbbra is azt jelentette, hogy büntetés jár a hazugságért.
Összesen 6 csoport volt, amelyek mindegyike a bekukucskálás következményeinek különböző kombinációját képviselte: bajban leszek, nem lesz következménye, figyelemfelhívás az igazmondásra.
Szerinted változtatott valamit a felnőtt hozzáállása? Figyelj, mert érdekes eredményekre jutottak!
A Teszt eredménye:
Ha kukucskálsz, bajban leszel.
1# Az igazság elmondása a helyes. – a gyerekek 86 %-a hazudott
2# Ha igazat mondasz, boldog leszek. – a gyerekek 61 %-a hazudott
3# Semmit sem mondtak nekik pluszban. – 86 %-uk hazudott.
Semmi sem történik, ha mégis kukucskáltál.
1# Az igazság elmondása a helyes. – a gyerekek 45 %-a hazudott
2# Ha igazat mondasz, boldog leszek. – a gyerekek 35 %-a hazudott
3# Semmit sem mondtak nekik pluszban. – 87 %-uk hazudott.
Ahogy látod, különvélemény hiányában a gyerekek 87 %-a szemrebbenés nélkül hazudott. 86 %-uk akkor is hazudott, ha meglengették előttük a büntetés lehetőségét és az igazmondást morális indokkal támasztották alá. Elmaradt a helyes cselekvés iránti késztetés, hiszen a szociális éretlenségük miatt a morális érvelés nem jelentett számukra elég biztonságot, hogy bevallják csalásukat.
Ezzel szemben a másik magyarázat – „boldog leszek, ha igazat mondasz” -, hatékonyabb volt. A „megfenyegetett” gyerekek körében a pozitív személyes visszacsatolást hallók mintegy 61% hazudott már csak.
A legalacsonyabb hazugsági arány azokhoz a gyerekekhez kapcsolódott, akiknek elmondták, hogy nem lesz következménye a kukucskálásnak, és meghallgatták valamelyik érvelést is az igazmondás mellett (35 és 45 %).
Mire következtethetünk mindebből?
Mindebből arra következtettek, hogy a gyerekek megnyugtatása és az igazmondásra való érvelések hasznosnak bizonyultak. De pusztán a helyes cselekvésre való ösztönzésnek nem volt észrevehető hatása, még akkor sem, amikor fennállt a büntetés lehetősége.
Amikor a gyerekeknek nem volt mitől tartaniuk – vagy azt hitték, hogy a felnőtt örömmel hallja az igazságot -, kevésbé hazudtak.
Amikor pedig meghallották, hogy bajba kerülhetnek, sunnyogtak. Nem is meglepő, ugye? Nagy valószínűséggel a felnőttek sem vallanak be mindent, ha úgy érzik, hogy negatív következményeik lehetnek a hibáiknak.
Természetesen az igazmondási készség nem csak a hallott megjegyzésektől függ. Az, hogy a gyerek igazat mond vagy sem, sok előzetes tapasztalatot hoz magával. Vannak, akik nagyobb biztonságban érzik magukat, és arra számítanak, hogy a következmények nem lesznek súlyosak, és megértéssel bánnak velük.
Mások magasabb kockázatokat érzékelhetnek, mert arra számítanak, hogy őszinteségüket kevésbé kedvesen fogadják majd, vagy a büntetés a hibához képest aránytalanul nagy lesz.
Miért is mondana igazat egy kisgyermek, aki olyan felnőttek között nevelkedik, akik erősen megbüntetik a legkisebb vétség miatt is?
Tippek az őszinteség ösztönzésére
1# Győzd meg gyermeked arról, hogy örülni fogsz, ha igazat mond. Ezt magyarázd el neki olyan nyelven, amit képes a saját korának megfelelően értelmezni. Az észérvek mellett pedig biztosítsd arról, hogy ez neked milyen fontos. A kisgyerekekben óriási a felnőtteknek való megfelelési vágy. Az „üzenetet” úgy is beleültetheted a kis fejébe, ha minden alkalommal pozitív véleményt mondasz, ha valaki igazat mond.
„Látod milyen ügyes volt Peti, hogy bevallotta, hova rejtette el a Kung Fu Panda plüssöt? Marci így tud vele játszani és nem sír miatta.”
2# Oszlasd el a gondolatot, hogy a rossz döntések miatt valaki rossz emberré válik.
A kutatások megerősítik, hogy a gyerekek – akárcsak a felnőttek – hazudnak és csalnak, hogy megvédjék jó hírnevüket. De egyes embereket nemcsak a jó fényben való megjelenés vágya motiválhat. Ők azt hihetik, hogy a hibázás egy veleszületett hiba, amit nem lehet kijavítani, ezért vonakodnak bevallani a vétkeiket.
Ha ezt tapasztalod gyermekednél, mondd neki például ezt: „Mindenki hibázik kicsikém. Ha valami rosszat csinálsz, vagy eltörsz, elhagysz valamit, az nem jelenti azt, hogy rossz vagy.”
Fontos, hogy az őszinteséget is tudatosan fejleszd gyermekedben ugyan úgy, mint minden más készséget.
3# Figyelj a fegyelmezési stílusodra.
Amikor a felnőttek büntető környezetet alakítanak ki akarva, vagy akaratlanul, a gyerekek nagyobb valószínűséggel választják a hazugságot az igazmondás helyett. Fontos megérteni, hogy a kemény és tekintélyelvű nevelés melegágya a megtévesztésnek. Többet ront, mint hoz. A túlzott szigorúság növeli a gyermek motivációját a hazugságra, és a kis bűnök elhallgatására.
Szerinted a te lurkód mennyire igazmondó? Lepd meg pár kedvenc játékkal, és próbáld ki vele a fenti tesztet!
