Talán nem most hallod először az érzelmi coaching kifejezést. Napjainkban pszichológus helyett egyre több felnőtt coachok segítségét kérik, amikor életük valamely szakaszában olyan elakadásokkal küzdenek, amiket nem tudnak egyedül megoldani.
Az érzelmi coaching egy olyan gyakorlat, amikor egy szakértő a segítségre szoruló emberrel az adott helyzetben kialakult érzéseiről beszélget és „túlélési” stratégiákat javasol a megoldhatatlannak tűnő problémák kezeléséhez. A módszer lényege a megnyugtatás, és a rávezető tanítás.
A valóságban erre az érzelmi megerősítésre nem csak az ezer nyűggel megküzdő felnőtteknek, de a gyerekeknek is hatalmas szükségük van. A gyermekek a szocializáció, a megváltozott világhelyzet (lásd COVID-19, maszk stb), a családi vagy iskolai nehézségek okán számtalan bizonytalansággal néznek szembe, amiket egyedül – tapasztalat híján – nem tudnak megérteni és a helyükön kezelni.
Ezért fontos, hogy szülőként úgy tudj fellépni, mint egy hatékony érzelemedző, hogy támogasd gyermeked az érzelmi hullámvölgyekből való kilábalásból. A korai fejlesztés, az életre való felkészítés hosszú távon sikeressé teheti szemed fényét.
Hogyan oldhatod ezt meg úgy, hogy nem vagy képzett coach?
Íme néhány tipp, hogyan segíts gyermekednek megbirkózni a negatív érzésekkel.
Ráhangolódás
Hogy miért is van szükségük a gyerekeknek érzelmi támogatásra?
Lehet, hogy fizikailag még kicsik, de ugyanez nem mondható el az érzelmi reakcióikról. A kisgyermekek sok csalódással és negatív „élménnyel” találkoznak nap, mint nap. Gyakran tapasztalnak olyan érzelmeket, mint a harag, a szomorúság, a szorongás vagy akár a félelem.
Mit tehetsz ellene?
Nyilvánvaló, hogy a gyerekek folyamatosan változnak. Az agy önszabályozásra szakosodott részei hosszú évek alatt fejlődnek ki, ezért nem szabad elvárni, hogy egy 3 éves gyermek ugyanúgy kezelje például a csalódást, mint egy 30 éves.
Sőt, a kisgyerekeknek nincsenek még élettapasztalataik. Még csak most kezdik megtanulni az érzelmek működését. Nem tudnak mások érzelmeiben olvasni és sokszor nem látják a valós szándékot a cselekedetek mögött. Szükségük van az érzelmek felismerésének tanulására és a gyakorlására.
Néhány gyermeknek ez nehezebben megy, mint másoknak. Egyesek gyorsabban válnak érzelmileg stabillá, mások lassabban.
De ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem tudnának fejlődni. A gyermekek – még a kisgyermekek is – megtanulhatják, hogyan kezeljék jobban hangulatukat. Csak a felnőttek segítségére van szükségük.
A trükk az, hogy meglegyen a kommunikáció és rá tudjunk hangolódni a gyerekek érzelmeire.
Elengedés, elutasítás és figyelmen kívül hagyás
Tegyünk fel egy egyszerű kérdést! Hogyan reagálsz, ha a gyereked ideges?
Bizonyos esetekben a szülők elengedik a fülük mellett gyermekeik negatív érzelmeit. Ezzel azonban az a nagy baj, hogy azt üzenik, hogy az érzéseik ostobák vagy jelentéktelenek.
Más esetekben a szülők elutasítják azokat. Figyelembe veszik ugyan gyermekeik érzéseit, de a negatív érzelmek megjelenését kellemetlennek vagy visszataszítónak tartják.
És igen. Előfordul olyan is, hogy a szülők elismerik és el is fogadják gyermekeik negatív érzéseit, de nem tesznek semmit, hogy segítsenek gyermekeiknek megbirkózni azokkal.
A szülők gyakran úgy tekintenek gyermekeik negatív érzéseire, mint „valami, amin túl kell esni”. Bár szomorúak, hogy gyermekeiket bánatosnak látják, nem tudják, mit tehetnének, hogy segítsenek kimászni nekik az érzelmi hullámvasútból.
Azok a szülők tehát, akik így viselkednek, nem feltétlenül érzéketlenek gyermekeik iránt. Éppen ellenkezőleg. Fájdalmasan, de tehetetlenül nézik gyermekeik szorongását. Ugyanakkor nem tesznek semmit, hogy megtanítsák őket, hogyan kell kezelni a bent zajló érzelmi viharokat.
Az érzelmi támogatás (coaching) egészen más megközelítést képvisel.
Az érzelmi edző módszert alkalmazó szülők gyermekeik rossz hangulatát az empátia, a kapcsolattartás és a tanítás lehetőségének tekintik.
Igaz, időbe telik, hogy a gyermek szemszögéből lássák a dolgokat, de éreztetik figyelmüket. Beszélgetnek a gyerekekkel az érzéseikről, és segítenek a gyerekeknek saját érzéseik szavakba foglalását.
A rajzolás, a játékos történetmesélés sokat segíthet az érzelmek megfogalmazásában. Sokszor az is segít, ha este leülnek a gyerekszobában, előveszik a kedvenc plüssöket vagy babákat, és eljátsszák a nap eseményeit. A gyerekek így maguktól, faggatás nélkül, mesélik el, hogy egy-egy esemény hogyan hatott rájuk, milyen érzéseket váltott ki belőlük.
A szerepjátékok segítségével a szülők segíthetnek gyermekeiknek olyan stratégiák kialakításában, amik az adott helyzetre megoldást kínálnak. Miközben a gyermek játszik, mesél, újra átéli a negatív élményeket, szülőként kérdésekkel támogathatjuk a saját válaszaik megtalálásában.
„Hogyan érezted magad, amikor ez történt?” „Mit csináltál, amikor ezt érezted?” „Szerinted, jól cselekedtél?” „Szerinted ez hogyan esett a barátodnak?” „Legközelebb mit tennél, ha ez ismét megtörténne?”
Hasznosak lehetnek a saját hasonló gyermekkori élmények elmesélései, és természetesen az esti mesék, amik telis-tele vannak tanulságokkal.
A megfigyelések azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket érzelmileg támogatnak a szüleik, jobban veszik az akadályokat az életben, kevésbé szoronganak és könnyebben megbirkóznak a haraggal vagy a negatív tapasztalatokkal.
Tippek, hogy jó érzelemedzővé válj
1.
Gyakran kapod magad azon, hogy gyermeked viselkedése felidegesít? Gondolj a saját igényeidre, arra, hogy te mit várnál el egy hasonló helyzetben. Így nyugodtan, reális elvárásokkal és empátiával tudsz hozzáállni a helyzethez.
Fontos, hogy ne vedd magadra gyermeked helytelen viselkedését. Nem téged akar idegesíteni, csak te vagy kéznél, és melletted érzi úgy, hogy végre kiadhatja magából a felgyülemlett feszültségeket.
2.
Használj ki minden lehetőséget, a mindennapi érzésekről és az azokat kiváltó helyzetekről való beszélgetésre. A kutatások azt sugallják, hogy azok a kisgyerekek, akikkel beszélgetnek az érzelmeik okairól és következményeiről, sokkal empatikusabbá válnak, és könnyebben alakítanak ki jó emberi kapcsolatokat.
3.
Ne hagyd figyelmen kívül vagy ne bagatellizáld el gyermeked érzéseit, és ne büntesd meg a negatív érzelmek kifejezése miatt.
Ha gyermeked dühös vagy dacos, akkor avatkozz be, ha a rosszkedve már alábbhagy. Ezt játékos formában figyelemeltereléssel könnyen megoldhatod. Ha a kedélyek mindkét fél részéről lecsillapodnak, akkor van értelme megbeszélni az érzések mögött bújó okokat.
Természetesen vannak elfogadhatatlan viselkedési formák. Ilyen lehet például a földhöz verés vagy a sipákoló hiszti. Szülőként világossá kell tenni a gyerek számára, hogy ezek a megnyilvánulások nem elfogadhatók, de azt is jelezni kell egyben, hogy elismered és elfogadod az aktuális érzelmeit.
4.
Amikor gyermeked csalódást vagy szomorúságot érez, beszélgess vele a lehetséges megoldásokról. Ha például gyermekednek problémái vannak az iskolában való beilleszkedéssel, beszélj vele a barátkozás különféle lehetőségeiről.
5.
Teremts reményteli, konstruktív gondolkodásmódot!
Ha a gyerekek „rossznak” gondolják magukat, tehetetlennek érezhetik magukat a változásra. Fontos tehát, hogy a gyerekek megértsék, hogy a gyakorlással fejlődhetnek. Ennek egyik lehetséges módja, hogy konstruktív módon közelítsd meg gyermeked hibáinak kijavítását.
6.
Legyél tisztában a tekintélyelvű nevelés buktatóival!
A túlságosan szigorú, diktatórikus szülői hozzáállás gyakran összefügg a depresszióval, a szorongással és a gyermekek alacsony önértékelésével. Ezzel szemben a következetes gyermekneveléssel – amely hangsúlyozza az érzelmi melegséget, ugyanakkor megmagyarázza az ok-okozati összefüggéseket – a legjobbat tudod kihozni gyermekedből.
Természetesen az érzelmi támogatás és edzés nem mindenre csodaszer. Néhány kisgyermeknek olyan problémái lehetnek, amikkel szakorvoshoz kell fordulni.
Az viszont egyértelmű, hogy az empátia, az érzékenyítő beszélgetés és az átgondolt problémamegoldás elősegíti a gyermekek érzelmi kompetenciájának fejlesztését.
