Emlékszel még a bákászra, akivel régen a gyerekeket ijesztgették? Soha senki nem látta, de tudtuk, hogy ő az az ember, aki összegyűjti és elviszi a rossz gyerekeket. Vagy az esti szeánszokra, amikor megkérted szüleid, hogy ne kapcsolják le az éjjeli kislámpádat, hogy ne félj a sötétben? Úgy tűnik, a gyerekkori félelmek mindig is részét képezték a felnövésnek.
Cikkünkben segítségedre szeretnénk lenni, hogy jobban megértsd a gyerekkori félelmek okait.
Így változnak a gyerekkori félelmek korosztályonként
Az újszülöttek és csecsemők esetében a korai félelmek leggyakoribb katalizátora a szülőtől, vagy a gondozótól való elválasztás. A sötétségtől való félelem a legtöbb esetben szintén a szülőtől való elválasztás miatti szorongásból fakad.
A gyerekek számára az éjszaka a bizonytalanság ideje, hiszen ez a napszak az, amikor teljesen egyedül vannak. A szülő jelenléte nélkül nem érzik magukat biztonságban, a sötétség pedig csak egy a sok szeparációs szorongás közül.
Érdekes módon a kisgyerekek egyik legnagyobb félelme, hogy a szüleit autóbaleset éri. Megint csak sokan ódzkodnak az idegenektől és az ismeretlentől, ezért lehetséges az, hogy a világ felfedezése közben mg hisznek a kitalált gyerekrabló bákásztól is. Korai gyerekkorban még nem biztosak abban, mi valóságos, és mi az, ami nem létezik, így a képzeletük hihetetlen dolgokat hozhat létre.
Az idősebb gyerekek már képesek megkülönböztetni a valóságot a kitalációtól. Mindemellett kialakulhatnak társadalmilag orientáltabb és elvontabb félelmek kialakulni, mint a: kortárs gyerekek véleménye, a népszerűség, a zaklatás vagy a kudarc.
Miért alakulnak ki a gyermekkori félelmek?
Arra, hogy pontosan miért is alakulnak kis a gyermekkori félelmek nincs egységes magyarázat. A félelmek fakadhatnak a genetikából, a szocializációból, de a viselkedés kondicionálásából is. Léteznek kutatások arra vonatkozóan, hogy a félelmek és fóbiák mögött viselkedésbeli és tapasztalati okok is meghúzódhatnak.
Ha például egy kisgyereket megharap egy kutya, nagy eséllyel örökre félni fog a kutyáktól. A legújabb tanulmányok pedig arra is rávilágítanak, hogy egyre több gyermek születik szokatlanul érzékeny temperamentummal, ami a későbbiekben szorongásokhoz és félelemhez vezethet.
A szülők szerepe a gyerekkori félelmek legyőzésében
Bármilyen életkorban is legyen a gyermek, fontos, hogy a szülei ne vegyék félvállról a félelmeiket. A szülő legyen megértő, és ne hagyja kétségek között a gyermekét. A beszélgetés szinte minden lelki problémára gyógyír. A szülő ilyenkor abban tud a legjobban segíteni, ha megértést és bizalmat sugároz, és nem csak kezelni, de legyőzni is segíti a félelmeket. Alapvető fontosságú, hogy a gyermek higgyen abban, hogy édesanyja vagy édesapja képes kezelni a helyzetet. Ha a szülő aggódást fejez mi akár szóban, akár nonverbális módon, akkor a gyermek még inkább pánikba esik.
A félelmek legyőzésében magasan a leghatékonyabb dolog magabiztosságot tanítani a gyerekeknek.
Fiatalabb gyerekek számára a rutin a legfontosabb. Ha például a gyermeked fél a sötéttől, akkor ügyelj arra, hogy a lefekvés előtti időszak monoton legyen, semmiképp se izgalmas. Legyen egy lefekvési „ceremónia”, amikor egy adott időszakban ugyan azokat a tevékenységeket végzi el a lurkó mindennap ugyanabban az időben.
Például tudja azt, hogy fél hétkor vacsorázik, hétkor fürdik, fél nyolctól nyolcig meseolvasás van, aztán pedig alvás. Mivel a legtöbb félelem az elválasztással járó szorongásból ered, a megnyugtató rutinok segítenek a gyerekeknek biztonságban érezni magukat.
Ha a gyermek fél sötétben aludni, biztosíts számára nyugtató körülményeket. Égve maradhat egy falra szerelhető kedves és színes lámpa, a takaró alábújhat a kedvenc plüssmaci, és természetesen ne maradjon el az esti mese vagy egy kis nyugtató dudolászás sem.
Ha csemetéd fél a szörnyektől, lefekvés előtt ellenőrizzétek le együtt, hogy vannak-e mumusok az ágy alatt. Ha együttműködsz vele, és látja, hogy komolyan veszed az aggodalmait, segítesz számára leküzdeni a félelmeket. Idővel rájön, hogy nincs is mitől tartania.
További tippek a gyerekkori félelmek leküzdéséhez
Ha gyermeked fél, szorong, nehezen oldódik fel, az alábbiakat teheted.
Ha újszülött kisbabád sír és nem tud megnyugodni, vedd a karodba, simogasd a kis buksiját, és a lehető legnagyobb nyugalommal mondd: „Biztonságban vagy, itt vagyok, vigyázok rád.”
Ha új helyre mentek, például egy játszóházba, mondd el gyermekednek, hogy ott leszel a közelben, és mész, ha szüksége lesz rád. Öleld meg, suttogj neki megnyugtató szavakat, hogy biztonságban érezze magát.
Ahogy nő a gyermeked, beszélj hozzá egyre többet, és hallgasd meg az ő mondanivalóját is. A hangod legyen mindig megnyugtató, sose érezze rajtad, hogy aggódsz. Ha csemetéd nehezen tudja megfogalmazni, mit is érez pontosan, segíts neki szavakba foglalni az érzéseit.
Minél többet mozdultok ki, és mentek közösségbe, annál többet kell gyermekednek távol lennie tőled. Az egészen kicsi gyereknek ez nem könnyű dolog. Ha el kell válnotok, öleld meg, mosolyogj, nyugtasd meg, hogy visszajössz, majd menj el. gyermeked így tanulja meg, hogy mindig visszatérsz. Ez a módszer igen jól működik a bölcsődei és az óvodai beszoktatáskor például.
Sok kisgyerek sikítófrászt kap az idegen arcoktól. Leggyakrabban akkor tapasztalható ez a félelem, amikor a kisbabák látása teljesen kialakul, és a megszokott kedves arcok helyett egy teljesen új ember néz rá, ne adj ég még meg is fogja. Sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha a babát a kedvenc macijával együtt fogja karba az új ismerős, és a szülők valamelyike is ott tartózkodik közvetlen közelben. Idővel megtanulják a gyerekek, hogy az életükbe mindig jönnek új emberek, és megszokják ezt is.
Nagyobbacska gyerekek gyakran félnek a TV-ben látott különleges és sokszor gonosz lényektől. A félelmet okozó filmek nézését korlátozd ezért le, vagy ne is adj teret nekik.
Iskolás korban már teljesen más félelmekkel küzdenek a gyerekek. Az órákra és a dolgozatokra való felkészülés nem kevés stresszel jár, és a kudarctól való félelem szorongásossá teheti a tizenéveseket. kritizálás, kioktatás ebben a korban nem segít, sőt inkább árt. Hogy mit is tehetsz ilyenkor? Mondd meg neki, hogy bízol benne.
Mikor kell aggódni a félelmek miatt szülőként?
A legtöbb szülő a józan ész és az intuíció felhasználásával mérlegel, hogy a félelem indokolja-e az aggodalmat. Érdemes más hasonló korú gyerekeket figyelni például a játszótéren, vagy megkérdezni más szülők véleményét is. Ha a gyermek kinőt például abból a korból, hogy féljen a mumusoktól, lehet, hogy érdemes felkeresni egy gyerekpszichológust.
Valójában akkor kell aggódni, ha a félelem eljut egy olyan szintre, ami már negatívan befolyásolja a gyermek és ez által az egész család mindennapjait. Vannak gyerekkori félelmek, amik sosem múlnak el, és felnőtt korban is előjönnek, főként erősen stresszes időszakokban. Ez szintén aggasztó és rendellenes, ami akadályozza az embert a lelkileg egészséges életvitel folytatásában.
Általánosságban azonban elmondható, hogy a legtöbb gyerekkori félelem az életkor változásával leküzdhető, és maximum a későbbi családi összejövetelek mókás emlékeiként térnek vissza.
