Ha csalódottnak érzed magad, mert úgy érzed, kevés minőségi időt töltesz a mindennapokban a gyermekeddel, olvass tovább. Próbáld ki az alábbi módszerek bármelyikét, hogy a legtöbbet tudd kihozni a közös pillanatokból, és bízz abban, hogy ez elég!
Amit egy dolgozó szülő sohasem akar(na) hallani
Ha kisgyermeked van, ezer százalék, hogy jársz szülői értekezletekre, ahol bizony gyakran elhangzik az a mondat, aminek a hallatán a legtöbb szülő gyomra összerándul. „A gyermeke az ideje nagy részét nálunk tölti.” Fáj az igazságot hallani, de technikailag igaz.
Dolgozó szülőként egész nap csak matekozunk. Jó esetben reggel van 1-2 óránk a gyerekünkkel, de mint tudjuk, a reggelekben minden van, csak nyugalom és meghittség nem. Csupa rohanás minden perce. Munka után is a kötelező köröket futjuk. Bevásárlás, vacsora készítés, háztartás, és ami marad. Hát nem sok.
Azzal kínozzuk magunkat, hogy mennyi mindenről maradunk le, ami már nem jön többet vissza. Megismételhetetlen.
Gyermekeink mérföldkövei csodálatosak, de ezek csak töredékei annak, ami az élet értelmét jelenti. A legfontosabb az, hogy a mindennapokban szeresd, ápold és támogasd a gyermeked, és nem az, hogy minden nagyszerű pillanatot elkapj. Hidd el, nem azok a percek számítanak, amiket kihagyunk, hanem azok, amikben boldogok és nyugodtak vagyunk a gyerekeinkkel együtt.
1. Gyakorold megélni a jelen pillanatot
Talán meglepődsz, de kutatások sora mutatta ki, hogy az elégedettség egyik legnagyobb forrása az, ha észrevesszük az élet legapróbb örömeit is. Lehet ez egy aranyos szó, amit viccesen ejt ki gyermeked, vagy az a pillanat, amikor leveszitek a bicajról a pótkereket, és szemed fénye először próbál meg egyensúlyozni két keréken.
Nem mindig könnyű észrevenni ezeket a pillanatokat, de olyan ez, mint a kóstolás. Ízlelgetjük, aztán szép lassan rááll a gondolatmenetünk, és egy idő után minden új dologra rááll a szemünk.
Hogyan lehet ezt gyakorolni?
Valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy nézzük más szemüvegen át a történéseket. Amikor például este hazaesel és belépsz az ajtón, gondolj arra, miért lehetsz hálás? Lehet, hogy kupi van, de a gyerekek jókedvűen ugranak a nyakadba. Ne azon lamentálj, hogy milyen egy zűrös napod volt, vagy hogy a túlóra miatt lemaradtál az esti fürdetésről. A negatív érzelmek ugyan is csak fokozzák az aggódást, a lelkiismeretfurdalást és túlgondolod a dolgokat. Ez pedig feszültséget teremt benned és a környezetedben is.
Ha gondot okoz ez a mentális átállás, gratulálunk – emberből vagy te is. Nem könnyű a munkahelyi stresszből szerető szülővé kapcsolni egy pillanat alatt. Próbáld megtalálni, mi az, ami segít ellazulni, hogy amikor hazaérsz, csak a jóra tudj fókuszálni. Sok szülő meditációs podcastokat hallgat vagy zenét a hazafelé vezető úton, hogy lenyugodjon. Nem mondjuk, hogy ez az egyetlen járható út, a tiédet neked kell megtalálnod.
2. Ne erőltesd a folytonos együttlétet
Mire elég 24 óra?! Mindenki az idő szorításával küzd, amiből sosincs elég. És a legtöbben abból akarjuk kihozni a maximumot, ami van. Akár úgy is, hogy beleszakadunk. A folyamatos megfelelési vágy azonban nem lehet cél, mert úgy sem tudunk egyszerre sok lovat megülni.
Ne ostorozd magad azért, ha nem tudsz minden nap kimenni a gyermekeddel 1-2 órát a játszótérre. Engedj egy kicsit a saját elvárásaidból, és meglátod, hogy idővel elmúlik a gyomrodban a görcs. Ahhoz, hogy jó kapcsolatod legyen a gyermekeddel, sokszor elég fél boldog óra is, amit fókuszáltan rászánsz. És ez a kis idő nem feltétlen jelenti azt, hogy ki kellene olvasni egy mesekönyvet. Elég, ha egy este együtt elkészítitek gyermeked kedvenc vacsoráját, miközben ő készségeket sajátít el, beszélgettek, nevettek, és máris harmóniában vagytok. Hát nem az otthoni rutin szokásos zümmögése jelenti a békét és a biztonságot?
3. Használd ki jól az időt
Ha nem szeretnél házvezetőnőt felvenni, vedd fontolóra, hogyan tudnád az otthoni tennivalóidat leegyszerűsíteni.
„A leszáradt ruhákat ráteszem egy fotelre, leterítem egy takaróval, a frissen mosottakat pedig kiteregetem. Nem hajtogatom és pakolom el a szárazokat, ráér az másnap is.” Vagy. „Reggel korán felkelek, előkészítem a vacsora hozzávalóit és még meg is terítek.”
Nem arról van szó, hogy ne csináljuk meg a házimunkáinkat, hanem a kicsit jobb időkihasználásról.
Készíts egy listát a teendőidről, és mindig húzd ki, amivel már végeztél. És ami a legfontosabb: ne azt nézd, mivel nem készültél el, hanem annak örülj, amit már kipipálhatsz.
4. Tedd félre a telefonod
A mobil kütyük ténylegesen akadályozzák azt, hogy minőségi időt töltsünk a gyerekeinkkel vagy más szeretteinkkel. A folytonos értesítések arra kényszerítenek, hogy azonnal reagáljunk, és ez megakadályoz a fókuszált figyelemben.
Természetesen a modern életstílus gyakran elvárja tőlünk, hogy a hét minden napján és percében elérhetőek legyünk. A közösségi média pedig másfajta kötelezettségeket hoz létre. Olyan, mintha az összes ismerősünkkel egyszerre beszélgetnének személyes, izgalmas vagy aggasztó hírekről. Azt érezhetjük, hogy legalább egy emojival biztosíthatjuk ismerőseinket a támogatásunkról. De ha megpróbálunk mindenki számára jelen lenni, az az érzelmi kiégés receptjévé válhat.
Az eszközök aktiválhatják az agy nem szociális részét, ami a stimulációra összpontosít, nem pedig a másokkal való valós kapcsolatra. És ezt a gyerekek is érzik. Ha minőségi időt szeretnél tölteni a gyermekeddel, némítsd le az értesítéseket, vagy kapcsold ki arra a kis időre a telefonod. Vagy tudod mit?! Látványosan tedd el, és mondd azt: „Ezt most elteszem, mert nálad fontosabb dolog most nem létezhet számomra.”
5. Hangolódj az érintés erejére
Mi történik, ha az arcodat a kisbabád finom bőréhez simítod? Vagy akkor, amikor az esti mesekönyv olvasás közben összeér a fejed a gyermekeddel? Ilyenkor aktiválódik az agy úgynevezett szociális áramköre, az az érzés, hogy részese lehetsz valaminek, ami nagyobb, mint te magad.
A bőr-bőrrel való érintkezése bizonyítottan elősegíti a koraszülöttek gyorsabb növekedését, csillapítja a fájdalmat és a szorongást bármilyen életkorú gyermeknél. Egy tanulmány megállapította, hogy csak a szeretett ember kezének a megérintése is nemcsak csökkenti a stresszt, de szinkronizálja a pulzusszámot és az agyhullámokat is. Ha tehát hosszan átöleled a gyermeked, belépsz általa egy érzelmi ajtón, ami valóban segít összekapcsolódni. Egy kis összebújásra soha ne sajnáld az időt!
A szülők gyakran azt feltételezik, hogy a nagyobb – főleg fiú – gyerekek nem igénylik az érintést. Valójában nagyon is szükségük van rá, maximum más formában, mint mikor kicsik voltak. Ha nagyobb gyerekeid vannak, tartsatok egy nagy családi csoportos ölelést, ennek is ugyan olyan lesz a hatása.
