A történetek elmondása évezredek óta a tanulásnak, az emlékek megőrzésének egy fontos módja. A történetmesélés szájról szájra, nemzedékről nemzedékre formálta például a népmeséket, a népdalokat vagy a mondákat. Az idő múlásával a történetek alakultak, hiszen mindig hozzátettek vagy elvettek belőle valamit attól függően, ki és milyen volt az aktuális mesélő.
A gyerekek bevonása a szóbeli történetmesélésbe egy hatékony és játékos gyakorlat a szóbeli nyelvfejlesztésre, valamint a fantázia és a kreativitás szárnyalására. Írásunkban összegyűjtöttük a történetmesélés nyelvi fejlesztésre gyakorolt hatásait konkrét példákkal kiegészítve.
A történetmesélés előnye
Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, a történetek összekötnek bennünket és értelmet adnak az életünknek.
Amikor a felnőttek érdekes történeteket mesélnek a gyerekeknek, számos lehetőséget kínálnak a nyelv tanulására. Olyan nyelvi készségek fejlesztésére alkalmas a mese, mint a hallgatás, a koncentráció, a szókincs bővülése, a ragozás, vagy a szövegértés.
A történek kiválasztása
A történetek kiválasztásakor fontos figyelembe venni a gyerekek életkorát, nyelvismeretét, érdeklődési körét és koncentrációs képességeit. Egészen kis gyerekek csak igen rövid meséket képesek feldolgozni, de ahogy nőnek, úgy lehet egyre hosszabb és bonyolultabb történeteket eljátszani velük.
Fontos tehát, hogy olyan történeteket válasszunk, amik lekötik a figyelmüket, és amikkel bővíthetik szókincsüket, megismerkedhetnek új fogalmakkal és segítik őket a nyelvtani szabályok elsajátításában.
Ilyen formán a történet lehet egy mese, egy monda, egy kitalált történet vagy akár személyes beszámoló is.
Kitalált történet forgatókönyve
Bár kétségkívül a meseolvasás minden tekintetben hasznos a gyerekek számára, a kitalált történetek olyan fantáziavilágba repítik őket, ahol minden lehetséges. Így válik a történetmesélés a tapasztalati tanulás egyik játékos és hatékony formájává, ami lehetőséget teremt a választásra, és ezáltal a szókincs bővítésére.
A kitalált történetek eljátszásában nagy segítséget nyújthatnak a felnőttek egy kiindulási forgatókönyv készítésével. A történet természetesen menet közben alakulhat, de a gyerekeknek biztonságot nyújt egy alap, amire aztán építkezhetnek.
De hogyan is nézzen ki ez a forgatókönyv?
A történet kitalálásakor próbáljon minden lehetséges epizód elemet összefoglalni. Ezek az alábbiak lehetnek:
- egyértelmű környezet/helyszín
- konkrét karakterek
- a karakterek tulajdonságai, érzései, reakciói
- lehetséges problémák és megoldásaik felvázolása (magyarázza el, hogy a karakterek hogyan próbálják megoldani a problémákat, és ne felejtse el megemlíteni, hogy nem minden terv működik)
- határozott felbontás (történet kiindulási pontja, probléma, megoldás
- „üzenetek” és tanulságok beágyazása
Mesék alkotása gyerekek bevonásával
Amikor a felnőttek a gyerekekkel közösen alakítják a történet menetét, nagyszerű lehetőséget adnak a kezükbe a mese elmondására, és ezáltal a képzelőerejük és szókincsük fejlesztésére.
Sokat segíthet a játékban, ha a felnőtt elkezdi a történetet, majd kérdésekkel felkéri a gyerekeket a saját ötleteik kifejtésére. Például:
- Szerinted mi történik ezután?
- Megtalálják az elveszett kincset?
- Mi lehet a kincsesládában?
A gyerekekkel közösen kitalált történetek hasonlítanak a szociodramatikus játékélményhez azzal a különbséggel, hogy a felnőtt irányított kérdésekkel segíti őket a logikai következtetések felismeréséhez, valamint a tárgyak, fogalmak és cselekvések megfogalmazásához.
Ötletek a szókincs gyarapítására a történetmesélés során
A felnőttek a történetmesélést bármilyen „egymással való kölcsönhatás” formájában felhasználhatják a gyerekek fejlesztésére. Íme néhány ötlet a megvalósításra.
Jelentések megfogalmazása és az ötletek kifejezése:
- non verbális kommunikáció beágyazása: tekintet, gesztus, mimika
- hallgatás és megfigyelés
- a történet fő eseményeinek kiemelése és magyarázata
- a tárgyak és az információk közötti kapcsolatok észlelése és megbeszélése
Beszédhangok
- a szavak helyes kiejtésének modellezése
Szókincs fejlesztése
- új fogalmak tanulása (főnevek, igék stb.)
- leíró szavak elsajátítása (melléknevek, határozószavak stb.)
Nyelvtan
- összetett mondatok modellezése, mint például „olyan gyorsan futott, mint egy zerge” (hasonlat), vagy „arca ragyogó piros alma volt” (metafora)
- humor használata a mesélés során
Történetek és narratívák
- az események logikus sorrendbe állítási képessége
- a történetszerkezet ismerete (van eleje, közepe és vége)
- a mesemondás nyelvezete például „egyszer volt, hol nem volt”, vagy „réges régen, amikor még…
- a gyerekek bevonása kérdésekkel
A gördülékeny történetmesélést és a gyerekek aktív részvételét kérdésekkel lehet a legkönnyebben fenntartani. A mesélős játék során folyamatos tegyen fel kérdéseket.
Íme néhány példa a kérdésekre, amiken a gyerekek elgondolkodhatnak és értelemezhetik. Az elgondolkodtató, azaz nyitott kérdésekre kifejtendő válaszokat várunk, amivel arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy választékosan és érthető módon fogalmazzák meg a gondolataikat.
- Ki tudja, milyen lehet az északi boszorkány?
- Szerinted hol rejtette el a kincsesládát?
- Mit gondoltok, miért kell neki annyira az a láda?
- Hogyan lehetne bejutni a titkos barlangjába?
- Mit lehetne tenni, hogy átjussunk a varázskapun?
- Vajon miért nem sikerült eddig senkinek sem bejutni a birodalmába?
Az ellenőrző kérdésekkel megbizonyosodhat arról, hogy a gyerekek valóban értik-e a történetet.
- Honnan tudod, hogy az északi boszorkány gonosz?
- De miért kellett elrejtenie azt a ládát?
Az előre jelző kérdésekkel arra ösztönözheti a gyerekeket, hogy alaposan fontolják meg, mi következhet be, ha egy lehetséges utat választanak a történet folytatásához.
- Mit fog szerinted történni, ha át próbálsz jutni a borz hadseregen?
- Mi történhet, ha nem a helyes varázsszót mondod ki a barlang kapujában?
A ténybeli kérdésekkel újra és újra emlékeztetjük a gyerekeket a történet alapeseményeire és karaktereire. Ezáltal fejlődik a szövegértés és a memória, amit később az iskolában is kamatoztatni tudnak.
- Kik is indultak el a kincs megtalálására?
- Miért kell visszaszerezni a kincset?
- Hova is kell eljutniuk a főhősöknek?
- Kit is kell legyőzniük a kaland során?
Az elmélettől a gyakorlatig
Kutatók megfigyelték, hogy a történetmesélés a nyelv használatának segítségével a gyerekek új és képzeletbeli világokat hoznak létre.
Amikor a gyerekek belemerülnek egy történetbe, a beszélt nyelv és a kiegészítő kellékek megteremtik a „varázslatot” az előadók és a hallgatók között.
A felnőtt mesemondó és az általuk használt vagy átadott kiegészítő kellékek nagymértékben befolyásolják és meghatározzák a mese menetét.
Amennyiben egy ismert történetet szeretnének eljátszani, győződjön meg arról, hogy ismeri annyira a mesét, hogy ne kelljen könyvet használnia hozzá. Ellenkező esetben a fejlesztő játék könnyen átmehet felolvasásba, és elveszti eredeti célját, a tanulást.
Természetesen lehet puskázni, sőt egyenesen ajánlott egy vázlatot készíteni a főbb eseményekről és a szereplőkről, de semmi esetre se olvassa fel a mesét, mert az teljesen elveszi a történetmesélő játék élményét.
Érdemes párszor elolvasni a történetet, és felmondani fejben, mielőtt játékos fejlesztő tanulási élményként használná fel. A gyerekek is nagyobb lendülettel dobják magukat a játékba, ha egy két lábon járó mesemondót látnak önben. Nem beszélve arról, hogy ez őket is motiválja az önálló cselekvésre.
A gyerekekkel történő közös mesemondás és történetmesélés hatékony módja a nyelvi fejlesztésnek, beleértve a szókincset, a hangsúlyozást, a nyelvtant és a narratív készségeket. Hasznos lehet, ha a beszédet további vizuális és hallási eszközökkel egészíti ki, így megtanulják a nonverbális kommunikáció jelentését és jelentőségét is.
A történetmesélés minden kétséget kizáróan egy élménydús, hiteles és érdekes módja a nyelvtanulásnak és a szókincs-fejlesztésnek. Ügyeljen azonban arra, hogy az oktató jellegű játék mindig a gyerekek életkorának megfelelő legyen, hogy öröm és sikerélmény koronázza.
