Akinek gyermeke van, bizonyára elgondolkodott már azon, hogy egy-egy dicséretnek milyen hatása van a gyermekére. A dicséret az esetek többségében jó érzést vált ki és növeli a motivációt. A gyerekeket együttműködésre ösztönzi, ami a kitartással és a szorgalommal párosul.
Vannak azonban olyan gyerekek is, akik látszólag örülnek a dicséretnek, de pont az ellenkező hatás tapasztalható náluk.
Összegyűjtöttünk 7 bizonyított módszert a gyerekek bölcs dicséretéhez, hogy ellenőrizni tudja, milyen hatással vannak azok gyermekére.
A világ számos kultúrájában a szülők szándékosan kerülték a dicséretet attól tartva, hogy a pozitív megerősítés túlságosan nagyra fújja az egó-t.
Azt gondolták, hogy ha egy gyermek túlontúl magabiztos, az a kárára válik a későbbi életében.
Napjainkban ez a gyermeknevelési teória kezd kikopni a gyakorlatból, és egyre többen hisznek a szelíd és bátorító nevelésben. Sokan úgy vélik, hogy a dicséret a jó magaviselet, az egészséges önbizalom és a későbbi sikeres élet megerősítésének az egyik leghatékonyabb módja.
Mit mond a tudomány?
Nem kérdés, hogy a dicséretnek jótékony hatása van a gyermekek fejlődésére. Az agykutatások azt igazolják, hogy a társadalmi elismerésre ugyanúgy reagálunk, mint például az anyagi jutalmakra (gyerekeknél pl. a játék).
A dicséret jó érzés, és bizonyos típusai hasznos eredményekhez vezetnek.
A kísérletek azt is bebizonyították, hogy a gyerekek a nem verbális, vagy akár homályos vidám üzenetekből is profitálhatnak. Egy lelkes „azta” felkiáltás vagy egy támogató gesztus, például egy magasra emelt pipát mutató kéz (ez szuper) is jó érzéseket vált ki.
Ezek az üzenetek arra is motiválják a gyerekeket, hogy akár kudarc után is újra próbálkozzanak.
Hasonló módon bizonyították azt is, hogy a folyamatdicséret motiváló lehet. A folyamatdicséret az, ami elismeri a gyermek választásait vagy kitartó munkáját.
Például:
Szép munka!
Tetszik, ahogy körülírtad és elmagyaráztad.
Látom, hogy sokat gyakoroltál.
A bölcsen és tudatosan megfogalmazott dicséret arra ösztönzi a gyerekeket, hogy továbbra is dolgozzanak a kihívásokkal teli feladatokon. Megerősíti azt a hitet, hogy gyakorlással egyre ügyesebbek lehetnek.
A szorgalom és a kitartás pedig meghozza a sikert a tanulásban vagy a közösségi kapcsolatokban.
A dicséret már egészen kisgyermek korban segíthet a jó emberi készségek és kapcsolatok fejlesztésében.
Gondoljon bele, mi történne, ha segítségre biztatná a gyermekét. Például így.
„Nézd, Sári szeretné levenni a polcról a kócos babát, de nem éri el. Segítenél neki?”
„Köszönöm kincsem, nagyon ügyes voltál, hogy segítettél neki.”
A tudósok azt is kimutatták, hogy azok a 13-18 hónapos babák, akik ilyen visszajelzést kaptak, kétszer olyan gyakran segítették társaikat, mint akik nem kaptak ilyen útmutatást.
Óvodás korban a dicséret hatására általában jobb szociális készségekre tesznek szert a gyerekek, de nem minden esetben. A tanulmányok arra következtetnek, hogy léteznek olyan dicséret formák is, amik alááshatják a gyerekek motivációját.
A körülményektől függően a dicséret károsíthatja is a gyermek önbecsülését, vagy épp ellenkezőleg, elősegítheti a nárcizmus kialakulását.
És természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy egyes gyerekek nem szeretik a dicséreteket, mert úgy érezhetik, hogy nem érdemlik meg vagy hamisak.
Felelős szülőként gyermekünket kiismerve törekedjünk a dicséretek okos használatára.
Íme 7 bizonyított módszer a gyerekek bölcs dicséretéhez
#1 Maradjon mindig higgadt és nyugodt
Ne feledje, hogy a gyerekeknek folyamatosan szükségük van a szülői támogatásra és bátorításra! Nemcsak akkor, ha valami jót vagy kedveset csinálnak, de akkor is, ha kudarcot vallanak valamiben.
A dicséret hasznos, de nem az egyetlen módja a szülői szeretetnek és bátorításnak. Minden család egyedi, és ennek megfelelően más és más technikák válnak be.
Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. A gyerekeknek azonban biztosan tudniuk kell, hogy a szüleik támogatására minden esetben számíthatnak.
Ha például elszökik a gyermek a szupermarketben, és ön perceken át gyötrődik hol lehet, a szidás helyett ölelje át, és mondja el neki, mennyire örül, hogy megtalálta. Majd otthon nyugodt körülmények között beszélgessen vele, akár kérdések feltevésével.
#2 Óvakodjon a hamis dicséretektől
A gyerekek ösztönösen megérzik, ha nem szívből jön a dicséret. A hamis dicséretek rossz érzéseket válthatnak ki, azt sugallják, hogy sajnálatot leplezünk vele vagy manipulálni szeretnénk.
Az egészen kicsi gyermekeknél még nem merülnek fel ezek a problémák, de 4-5 éves korban elég éretté válnak arra, hogy átlássanak a hamis visszajelzéseken.
Amennyiben érti gyermekét, ismeri a hiedelmeit és a motivációit, könnyen elkerülheti, hogy hamis illúzióba ringassa.
#3 Legyen óvatos a rendkívüli dicséretekkel
„Te vagy a legjobb!”
„Nincs nálad szebb a világon!”
Még ha el is hiszik ezt a gyerekek, a túlzott dicséretek olyan elvárást támasztanak irányukba, amit nem biztos, hogy fenn tudnak tartani hosszú távon.
A kisbabák még kéz-kalimpálva örülnek ilyenkor, hiszen nem aggódnak még a jövőbeli teljesítményeik miatt. Ahogy nőnek, a dolgok megváltoznak.
A túlzott dicséretek túl magasra teszik a mércét, és ők nem szeretnének csalódást okozni. Ez odáig vezethet, hogy egy-egy nehéznek tűnő kihívással szemben inkább visszavonulót fújnak.
Nem lesz kedvük hozzá, mert nem akarják rosszul érezni magukat, ha kudarcot vallanak. Elvesztik a velük született motivációt és csorbul az önértékelésük.
#4 Ne adja „ingyen” a dicséreteket
Ahogy egyre nagyobbak lesznek a lurkók, úgy látják át tetteik következményét. Rájönnek, hogy olyan dolgokért is jár jutalom, amiért nem kell sokat az asztalra tenni, és ezzel könnyen manipulálhatják a szüleiket.
Hogy mikor alakul ki ez a tudatosság, nehéz megmondani. Vélhetően függ a kulturális tényezőktől is.
Egy olyan társadalomban például, ahol ritka a dicséret, nagy eséllyel ki sem alakul ez a magatartásforma. Ahol viszont bevett szokás minden apróság miatt jutalmazni és dicsérni, ott az általános iskola éveiben már megfigyelhető ez a fajta visszaélés.
#5 Kerülje a képességek túlzott dicséretét
„Olyan okos vagy!”
„Egy igazi tehetség veszett el benned!”
Úgy tűnik, ez a fajta motiválás növeli az önértékelést és a motivációt. Egy ideig. Amikor a gyerekek képességeit dicsérjük, magas színvonalat állítunk fel, ami miatt szorongóvá válhatnak.
„Mi lesz, ha nem lesz kitűnő a bizonyítványom, és anyu nem fog örülni?” Ilyen és hasonló gondolatok cikáznak a gyerekek fejében, ha túl magasra tesszük nekik a lécet.
Ha a képességeket dicsérjük, ez azt üzenheti a gyereknek, hogy a tehetség vagy van, vagy nincs. Mi értelme lenne így javítani, küzdeni, ha belőle ez hiányzik.
Sokkal motiválóbb, ha a tehetség helyett az erőfeszítéseket ismerjük el. Olyan dolgokat, amiket egyértelműen kontroll alatt tudnak tartani, például a szorgalmukat, a kitartásukat vagy a tanulási technikáikat.
#6 Ne dicsérjen feleslegesen
A szakértők többsége azt javasolja, hogy ne dicsérjük túlzottan gyermekeinket olyan dolgokért, amiket örömmel tesznek.
Nem arról van szó, hogy ne fejezzük ki elégedettségünket, csak arra érdemes figyelni, hogy ne essünk a ló túlsó oldalára, mert könnyen visszaüthet. Egészen egyszerűen azért, mert ettől is elveszíthetik a gyerekek a motivációjukat.
Tegyük fel, hogy Bazsi szereti a brokkolit és mindig boldogan majszolja, ha ezt kap ebédre. Anya pedig tapsol, dicsér, sőt még le is fotózza, hogy elküldje apának.
Tudatosan vagy tudat alatt, a gyerekek egy idő után megkérdőjelezik saját motivációjukat.
„Azért eszem brokkolit, mert szeretem, vagy mert anyát ez boldoggá teszi?”
Ez odáig fajulhat, hogy Bazsi egyszerűen egyik napról a másikra elutasítja a brokkolit. De az is megeshet, hogy idővel az édesanya fárad el ebbe a rutinba. Ha a dicséret véget ér, Bazsi elveszti a motivációját.
Mennyivel egyszerűbb lenne ezt mondani.
„Egészségedre kisfiam. Máskor is legyen brokkoli ebédre?”
#7 Kerülje az összehasonlító dicséretet
Jó ötletnek tűnhet azért megdicsérni a gyermeket, mert jobban teljesít valamiben, mint a társai.
Bár kimutatták, hogy a társadalmi összehasonlító dicséret növeli a gyermekek motivációját és a feladatok élvezetét, két óriási problémát is felvet.
Egyfelől az összehasonlító dicséret csak addig működik, amíg a gyermek ténylegesen jobb másoknál. Másrészt azt sugallja, hogy nem a tudás megszerzése a cél, hanem a versenyhelyzet.
Amikor a gyerekek célja mások felülmúlása az, valójában hiányzik a belső motivációjuk a feladathoz. Nem azért szeretnének elérni valamit, mert érdekli őket, hanem hogy lepipáljanak másokat.
Esetenként ez odáig fajulhat, hogy a kudarc miatti félelemből nem mertnek kockáztatni, új dolgokba belevágni, és inkább elkerülik az ismeretlen kihívásokat.
Az összehasonlító dicséret nem készíti fel a gyerekeket a kudarckezelésre. Ahelyett, hogy megpróbálnának tanulni a hibáikból, tehetetlennek érzik magukat.
