A szerepjátékok a valós világgal kapcsolatos képzeletbeli világok, karakterek és forgatókönyvek segítségével nagyban hozzájárulnak a gyerekek társadalmi és nyelvi készségeinek fejlődéséhez.
A gyerekek a szerepjátékok segítségével újrateremtik a világot, ami körül veszi őket, és lemodellezik a tapasztalt viselkedési formákat. Ilyen módon a fantáziájukra bízva megszámlálhatatlan módon és végkimenetellel játszhatnak el egy-egy szituációt anélkül, hogy azoknak valós következménye lenne. A játék közben különbséget tesznek jó és rossz között, így fejlődik folyamatosan a személyiségük.
Amikor a szerepjátékokról beszélünk, többféle játékmód definiálható, mint: a színlelő játékok, a fantáziajátékok, a fikciós játékok, az alkotójátékok és a szociodramatikus játékok. Írásunkban a szociodramatikus játékok előnyeit és azok hatásait mutatjuk be példákon keresztül.
Mi a szociodramatikus játék?
Ha a kisgyerek a képzeletbeli szerepjátékot másokkal is megosztják, akkor beszélünk szociodramatikus játékról.
A szociodramatikus játék előnyei
Ezeknek a játékoknak csak a gyerekek fantáziája szabhat határt. Ilyenkor minden kreativitásukat és vágyukat megélik, miközben új világokat teremtenek és fedeznek fel, építenek, beöltöznek, vagy egyéb kellékekkel és játékokkal veszik magukat körbe. Ez a fajta játék hatékony eszköz lehet a nyelvi készségek fejlesztéséhez is, hiszen a gyerekek karakterekké válnak a játékban. Különféle forgatókönyveket találnak ki, és a mozgás, valamint a beszéd segítségével a legváltozatosabb kihívásokat is megoldják.
A szociodramatikus játékok jellemzői
A gyerekek a játékok során kitalálják a történeteket, kiosztják egymás között a feladatokat, megtervezik a lehetséges párbeszédeket, és segítik egymást a történetben.
A játékok közös használata és megosztása révén interakcióba lépnek egymással (szülő-gyerek-testvér-nő-orvos-beteg-stb.), és megbeszélik hogyan folytatódjon a történet.
A szülő (felnőtt) szerepe a szociodramatikus játékokban
A felnőtt számos szerepet vállalhat egy ilyen játék során attól függően, milyen felügyeletet igényel a játék és milyen oktató-nevelő hatása van az élménynek. Ezek esetenként megkívánják a szülői jelentétet.
A szülő, mint néző is bekapcsolódhat a játékokba. Bólint, tapsol, mosolyog és ha kell, értékeli a történetet. A feledhetetlen élményhez azonban sokszor egészen különleges kellékekre is szükség van, amiket a szülő, mint szervező készít elő. Jelmezeket varr, kellékeket készít, megszervezi a gyerekpartit, javaslatot tehet a történet forgatókönyvére.
Az sem ritka, főként kisebb gyerekek esetében, hogy a felnőtt a játék részese lesz. Segít kiosztani a szerepeket és ő maga is szereplővé válik. A játék folyamán pedig segíti a párbeszédeket és a történet folytonosságát. Amennyiben a szülő a játékvezető feladatát vállalja magára, úgy előkészíti a történetet és a konfliktust. Segíti a párbeszédeket, és közbelép, ha kisebb összetűzések lennének a játék során.
Szöveghasználat a szociodramatikus játékokban
Kisgyermek korban nagy jelentősége van még annak, hogy a szülő a kellékek és a jelmezek mellett elmagyarázza, mit mire lehet használni a játék során. Érdemes felhívni a gyerekek figyelmét arra, hogy elképzeljék melyik kellék miket szimbolizálhat. Például egy nagyobb építőkocka lehet akár egy telefon is. Az alábbiakban néhány példát mutatunk arra, hogyan segítheti a gyermekeket a játékban új szavak, és szimbolikus fogalmak tanításával.
Szókincsfejlesztés
A játék szervezésekor gondolja át, milyen szavakat és fogalmakat lehet beépíteni a történetbe. Készítsen egy olyan listát, amik a játékhelyzetben előfordulhatnak: beleértve a főneveket (emberek, állatok, tárgyak), az igéket (műveletek, folyamatok), a mellékneveket. Például: kemping, lakókocsi, rezsó, zuhanyzó, fürdőpapucs, úszás, csobbanás, elsősegély, hínár, stb…
Beszélgetés, együttműködés
Ön a játékvezető, netán részt is vesz a kalandban? Modellezze a játék során, hogyan és milyen szavak használatával kapcsolódhatnak be a gyerekek a játékba. Mit tegyenek, ha meg kell egymással osztaniuk valamit, vagy szerepet cserélnek. Hagyja, hogy a játékot a szókincsük bővítésének gyakorlására használják különféle szerepeken és karaltereken keresztül. Segítsen a játék során felmerülő problémák megoldásában.
Történetek
A játékokat megelőzően hasznos lehet egy-egy kedvenc mese felolvasása, amivel ösztönözheti a gyerekeket a saját verzióik eljátszására. Hagyja, hogy a gyerkőcök tovább gondolják a történeteket, új helyszíneket, eseményeket vagy akár karaktereket találjanak ki, hogy még szórakoztatóbb legyen a játék.
Magyarázatok, kérdések
Az önfeled játék gyakran megszakadhat, mert a gyerekek szókincse nem elég fejlett még az önkifejezésre. Ilyenkor segítse őket a dolgok neveinek kimondásával, magyarázza el, hogyan működnek az eszközök és mi miért van úgy, ahogy.
Egy-egy elakadásnál sokat segíthetnek a nyitott kérdések is. Például.: „De szép ez a kosárka! Mit fogsz beletenni?” Nyugodtan címkézzen, azaz nevezze nevükön a dolgokat, hogy átlendítse a gyerekeket az átmeneti holtponton. A gyerekek véleményének megkérdezésével folyamatos lehet az interakció, és gördülékeny a játék.
Fantázianevek
A játékok során bátorítsa a gyerekeket új fantázianevek alkotására legyen szó egy tárgyról, egy karakterről, vagy egy helyekről. Például nevezzék el a vízpartot az ezer kagyló partjának, készítsenek el egy merőben új ételt, például egy paprikás krumpli fagyit, vagy nevezzenek egy el egy furcsa állatot krokogyíknak. Ezzel a módszerrel megtanítja a nyelv kreatív használatát és a fantázia szabadra engedését.
A beszélt nyelvhez hasonlóan a gyerekek a szociodramatikus játékokat is megtanulják a társadalmi interakciók és a játékhelyzetek modellezésén keresztül. A játék lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy egyre jobban élvezzék a szerepjátékokat, amiket az idősebb játékosok segítségével fejleszthetnek. A felnőtt támogatás célja a tanulás segítése, hogy a gyerekek végül maguk is képesek legyenek magasabb szintű és összetettebb történetek eljátszására.
Fontos szempont tehát, hogy a felnőttek segítsenek a modellezésben, a párbeszédekben, a szükséges eszközök beszerzésében, mert így lesz a gyerekek számára kihívás a játék, ami örömmel tölti el őket.
A fentiekből felmerülhet a kérdés, hogy a közös szerepjátékok vajon fejlesztik-e a gyerekek szókincsét, és nyelvtanulását.
Mivel a játékos tanítási gyakorlatnak számos formája létezik, nehéz összességében mérni azok nyelvtanulásra gyakorolt hatását. Készültek erre vonatkozó kutatások, amik arra mutatnak rá, hogy a közös szerepjáték fejleszti a későbbi írás és olvasási készségeket. Sőt, arra is van bizonyíték, hogy számos esetben ezek a játékok lehetővé teszik a gyerekek számára a szavak tudatos használatát adott szövegkörnyezetben. De nem lehet minden esetben azt állítani, hogy konkréten csak a játék eredménye a fejlődés.
Ami biztos, hogy a szerepjátékok során megismert szavak, kapcsolódások és szimbólum rendszerek megértése kulcsfontosságú részei a későbbi nyelvhasználatnak. A szerepjátékok során a gyerekekre szinte ragadnak az új ismeretek, amik magabiztosabbá és kíváncsibbá teszi őket. Motiváltakká válnak, hogy egyre több és bonyolultabb kifejezéssel ismerkedjenek meg, amiket aztán a szerepjáték hatására be is tudnak építeni az ismeretrendszerükbe. A játék megannyi lehetőséget kínál a kifejezések meghallgatására, gyakorlására és tanulására.
A szerepjátékokban a gyerekek aktívan részt vesznek az interakciókban, sőt mi több, irányítják azokat. Ha felnőttek is beszállnak a közös mókába, biztos lehet benne, hogy a nagyobbak tapasztalatának köszönhetően sokkal több szó épül be a mindennapos nyelvhasználatukba. Ha gyermeke egy izgalmas fantáziajátékba hívja, gondoljon ezekre az előnyökre, hiszen a közösen eltöltött minőségi időn mellet játékosan fejlesztheti így gyermekét.
