Mindenkivel előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra kiborul, mert megváltoznak a körülmények, és egy alapvetően jó nap hirtelen stresszesé válik.
Ilyenkor eluralkodnak felettünk az érzelmeink és nem, vagy csak fog csikorgatva tudjuk kontrollálni a tetteinket. Minden porcikánkkal azon vagyunk, hogy higgadtak maradjunk, és tartózkodjunk olyan kijelentésektől vagy cselekedetektől, amiket később megbánnának.
Amikor a stresszhormon (kortizol) lerohanja az elmét, egyesek visszariadót fújnak, mások leblokkolnak, és vannak, akik csak azért sem adnak a 19-ből. Ilyenkor egészen addig nem tudunk racionálisan gondolkodni, amíg vissza nem térünk a nyugodt állapotba.
Az érzelmi szabályozás megértése
A szülők vagy a gondozók nem mindig értik a gyerekek reakcióit, mert nagyon egyszerűen reagálják le az érzéseiket. Például, ha mérgesek, a földre csapják a játékaikat. Bár ez csak a történet látványos része, a háttérben a komoly és összetett kognitív és érzelmi elemekkel vegyített önszabályozás hiánya áll.
A kognitív szabályozás lehetővé teszi számunkra, hogy tervezzünk, döntéseket hozzunk, használjuk a végrehajtó működési készségeket, és rugalmasak maradjunk gondolkodásunkban. Az érzelmi szabályozás az erőteljes gondolataink és érzelmeink kezelését jelenti, hogy visszanyerjük a nyugalmat, ha stresszesek vagyunk vagy elárasztanak bennünket az erős érzelmek.
Felnőttként különböző technikákat fejlesztünk ki a stresszes állapot leküzdésére, például úgy, hogy mély levegőt veszünk, vagy elszámolunk 10-ig.
A gyerekek azonban még nem tudják, hogyan kezeljék ezeket az érzéseket.
Válj társzabályozóvá
Szülőként az is a feladatunk, hogy segítsük a gyermekeinket érzelmeik szabályozásában azáltal, hogy társszabályozókká válunk, és aktívan meghallgatjuk az érzelmi állapotukat és rájuk hangolódunk.
A társszabályozás a felnőttek és gyermekek közötti meleg, érzékeny és bizalomra épülő kapcsolatok alapjain alapul.
A felnőtteknek stabil környezetet kell biztosítaniuk, következetes rutinnal és kiszámítható határokkal, hogy segítsenek a gyerekeknek biztonságban érezni magukat.
Amikor a felnőttek egy adott pillanatban interakcióba lépnek egy hisztis kisgyerekkel, példamutatással és oktatással társszabályozó szerepet töltenek be. Azzal, hogy segítenek az érzelmeik kontrollálásában, megtanítják nekik, hogyan használják a túlélő stratégiákat a jövőben.
Nagy érzelmek kezelése
Amikor a gyerekek nagy érzelmeket élnek át, nyugodt és folyamatos megnyugtatást, támogatást és biztonságot kell nyújtanunk, miközben fejlesztjük érzelmi intelligenciájukat.
Ezt megtehetjük úgy, hogy érzelmekről beszélünk, történeteket osztunk meg velük, amelyek leírják a karakterek gondolatait és érzéseit, vagy különféle szerepjátékokban vonjuk be őket, amelyek különböző nézőpontok elfogadására ösztönzik a gyerekeket.
A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik képesek szabályozni az érzéseiket, jobban tudnak alkalmazkodni, szociálisan kompetensebbek, jobb döntéseket tudnak hozni és végső soron jobban boldogulnak az életben.
Tehát a mi szerepünk a gyermekek társszabályozásában és az önszabályozás fejlesztésének támogatásában az, hogy nyomás nélkül formáljuk önkontrolljukat és így a későbbi boldogulásukat.
