A következetes szülői hozzáállás a nevelés olyan megközelítése, ami egyesíti a kedvességet, a megértést, az érzékenységet és a határok megszabását és betartását. A következetes szülők fenyegetés vagy komoly büntetés helyett pozitív megerősítéssel és érveléssel irányítják gyermekeiket.
Ez a nevelési megközelítés világszerte összekapcsolódik a kiváló gyermeki eredményekkel.
Egy gyermek, akit szülei következetesen nevelnek, nagyobb valószínűséggel gyorsabban önállósodik, könnyebben beilleszkedik különféle közösségekbe, és jobb tanulmányi eredményeket ér el. Kevésbé jellemző rájuk az antiszociális viselkedés, a későbbi függőségek kialakulása vagy akár a szorongás és a depresszió.
A szakértők szerint egy gyermek fejlődésében már az is nagy eredményt érhet el, ha legalább az egyik szülő következetes.
De mit is jelent a következetes nevelés? Mi különbözteti meg a tekintélyelvű neveléstől? Miért gondolják sokan azt, hogy következetes neveléssel megalapozhatják gyermekeik későbbi sikeres életét?
Mit jelent a következetes nevelés?
Először Diane Baumrind (1966) ötlete volt, hogy a nevelési módszereket aszerint osztályozza, hogyan határozzák meg a szülők a gyerekeik irányítását. Baumrind a szülői hozzáállás három megközelítését definiálta.
A megengedő szülők nem szívesen vezetnek be szabályokat és normákat, inkább hagyják, hogy gyermekeik azt csináljanak, amit akarnak.
A tekintélyelvű szülők egyfajta vak engedelmességet követelnek meg gyermekeiktől.
A következetes szülők mérsékeltebb megközelítést alkalmaznak. Ők is magas követelményeket állítanak fel, megértést és együttműködést várva el gyermekeiktől, de közben sok érzelmi támogatást adnak számukra.
Mi a különbség a megengedő és a következetes nevelés között?
Röviden: a határok megszabása. Mindkét szülő típus érzékeny, empatikus és bevonja a gyerekeket a családi élet minden aspektusába. A következetes szülő azonban nem hagyja, hogy gyermeke megússza a helytelen viselkedést. A következetes szülő határozott álláspontot képvisel, elvárva, hogy gyermeke felelősségteljesen viselkedjen.
Mi különbözteti meg a tekintélyelvű és a következetes szülőket?
Egy tekintélyelvű szülő számára minden a hatalom gyakorlásáról szól. Olyan, mint egy kiképzőtiszt. Folyton utasít, parancsolgat: „Csináld most, vagy másképp!” A tekintélyelvű szülő a fenyegetettség érzését váltja ki a gyerekben, ami életre szóló károkat okozhat a gyerek (későbbi) önértékelésében.
Ezzel szemben a következetes szülő az együttműködés ösztönzésére törekszik azáltal, hogy pozitív érzésekkel támogatva megtanítja a gyereket a szabályok indokaira.
Példa:
A gyerekszoba többnyire a káosz helyszínévé válik az esti órákra. A következetes szülő nem pakol el a gyerek helyett, nem is parancsol rá, hogy pakoljon el, hanem – akár játékosan, vagy humorosan – rávezeti apróságát a rendrakás fontosságára.
„Peti! Gyere, nézzük meg, milyen messziről tudjuk bedobálni az építőkockákat a tárolódobozba! Ha egy helyen lesznek, nem vesznek el, és holnap is fel tudod építeni velük a kedvenc váradat.”
A következetes szülő sok szeretetet, megértést és támogatást ad gyermekének. Kerüli a szigorú vagy önkényes büntetések alkalmazását. Kevésbé valószínű, hogy megszégyeníti gyermekét, vagy a szeretet megvonásával próbálja kontrollálni.
És amikor gyermeke hibázik vagy rosszul viselkedik, leül és beszél vele erről. Meghallgatja gyermeke aggodalmait és figyelembe veszik őket. Segít kideríteni, hogy mi ment rosszul, és elmagyarázza a jó és a rossz viselkedés következményeit.
A következetes szülő nem csak a szabályok betartatására törekszik. Felismeri és ösztönzi a gyermek autonómiáját is. Támogatja, hogy a gyerek maga fejlessze ki az önfegyelmét, az érettségét és a mások iránti tiszteletét, miközben konkrét tanácsokkal és érzelmi támogatással segíti.
Természetesen a következetes szülőket sem lehet egy kalap alá venni, hiszen ahány család és személyiség, annyiféle megközelítés lehetséges.
Következetes nevelés a gyakorlatban
Egy dolog elolvasni egy definíciót, egy másik pedig a gyakorlatba átültetni. Vajon hogyan állapíthatod meg, hogy következetes szülőként viselkedsz-e?
Biztosan töltöttél már ki életed során olyan kérdőívet, amin egy skálán (például 1-5-ig, amin 1=soha, 5=szinte mindig) értékeled magad. Ezt a módszer alkalmazható arra is, hogy megállapítsd, mennyire vagy következetes.
A következetes szülők általában egyetértenek az alábbi állításokkal:
· Figyelembe veszem gyermekem kívánságait és érzéseit mielőtt megkérném őt valamire.
· Arra biztatom gyermekemet, hogy beszéljen az érzéseiről.
· Igyekszem segíteni, ha gyermekem fél vagy ideges.
· Megindokolom gyermekemnek a vele szemben támasztott elvárásaimat.
· Tisztelem gyermekem véleményét, és bátorítom, hogy fejezze ki őket még akkor is, ha eltérnek a sajátomtól.
A felmérések alapján kevésbé következetesnek tekintik azokat a szülőket, akik az alábbi véleményen vannak:
Hagytam, hogy gyermekem félbehagyja a házi feladatát.
Megvesztegettem a gyermekemet, hogy megtegye, amit kérek tőle.
Dühös leszek a gyerekemre, ha…
Gyermekemet a szeretet kimutatásának a megvonásával büntetem.
Vajon a következetes gyereknevelés minden családban egyformán működik?
Nem feltétlenül. Egy kutatásban (Robinson, 19997) négy különböző országban (Kína, USA, Oroszország, Ausztrália) vizsgálták meg a szülőket, és érdekes következtetésre jutottak.
Az USA-ban és Ausztráliában sokkal demokratikusabbak voltak a szülők. Így például ezekben az országokban sokkal inkább kikérik a gyerekek véleményét a család dolgaival kapcsolatosan, és sokkal inkább bátorítják őket a saját véleményük kifejezésére.
A másik két országban a szülők nem veszik figyelembe a gyerekek véleményét a családdal kapcsolatos kérdésekben. A kínai szülők pedig egyáltalán nem bátorítják gyerekeiket a véleményük kinyilvánítására, főleg, ha az az övékkel ellentétes.
Hogy mi volt a közös mind a kutatásában részt vevő szülők között? A fegyelemre való nevelés.
A következetes szülők mindegyik országban felhívták gyerekeik figyelmét arra, ha valamit nem helyesen csináltak. A problémákat megbeszélték velük, és elmagyarázták a bevezetett szabályok okait.
Hogyan fegyelmezik a következetes szülők a gyerekeiket és mi az induktív fegyelem?
Induktív fegyelem az, amikor a szülő segíti gyermekét empatikusabbá, segítőkészebbé, lelkiismeretesebbé és kedvesebbé válni másokkal szemben. Mély empátiával megakadályozza, hogy gyermeke dacossá vagy agresszívvé váljon. Egyesek szerint a következetes nevelés elősegíti a gyermek erkölcsi fejlődését is.
De mi is ez valójában?
Az induktív fegyelem arról szól, hogy megtanítsuk gyermekünket arra, hogy konstruktívan és önzetlenül gondolkodjon arról, hogy viselkedése hogyan hat másokra.
Ahelyett, hogy fenyegetésekkel és büntetésekkel próbálnánk érvényesíteni a jó magatartást, biztosítjuk az érzelmi támaszt, hogy szabályozni tudják saját magukat. Például az alábbi módokon:
Érveléssel
Egy nagyon kicsi gyermek számára ez azt jelentheti, hogy egyszerűen elmagyarázzuk, miért ne vegyen be például a szájába egy kis játékot.
„Ez nem ennivaló, veszélyes!” „Félrenyeled, és megfulladsz!”
Az idősebb gyerekek számára az érvelés azt jelenti, hogy le kell velük ülni, és közösen kell megbeszélni a szabályok indokait.
„Azért szeretném tudni, hová mész és kivel, hogy ha valami történik, tudjam, hol keresselek.” Nem ellenőrizni akarlak, csak féltelek.”
Érzelmi edukálással
Mit tehet egy gyermek, ha dühösnek érzi magát? Vagy ha szomorú? Netán fél? Az induktív fegyelem attól függ, hogy gyermeked képes-e megbirkózni az erős érzelmekkel, ezért az induktív fegyelem egyik leghatékonyabb módja, ha „érzelmi edzővé” válsz.
Empátia hangsúlyozásával
Az induktív fegyelem a gyermek viselkedésének másokra gyakorolt következményeire összpontosít. Egy rossz viselkedést követően jól megfogalmazott kérdésekkel a gyermek saját maga képes lesz megfogalmazni a helyes utat. Például:
„Mi történik, amikor elveszed a testvéred kedvenc plüssét? Szerinted milyen érzéssel töltheti el?”
Az induktív fegyelem célja a gyermek belső motivációjának erősítése az együttműködésre és a jóindulatú viselkedésre.
Megfigyelték, hogy még a nagyon kicsi gyerekek is éreznek empátiát, és segítőkészek akarnak lenni. Tehát segíthetünk nekik az erkölcsi érvelési képességek fejlesztésében, ha beszélgetünk velük arról, hogy viselkedésünk hogyan hat másokra.
